Müller Cecília elmondta kik segítik: Férjem, aki szintén háziorvos, ő is segített...Esténként mindig visszajelzést adott, hogy ...

Az egészségügyi dolgozók körmendi ünnepségén, „A test és lélek orvosa Batthyány László-díj” átadásán vendég volt dr. Müller Cecília országos tiszti főorvos, a Nemzeti Népegészségügyi Központ vezetője, aki meghatározó személye lett a járvány elleni védekezésről szóló napi tájékoztatóknak. A rendezvény után a munkájáról és a mindennapjairól kérdeztük.

Egy országos központ vezetőjeként és a járvány adta új szerepben hogyan tudja ellátni a megsokszorozódott teendőket?

Mindenki számára váratlan helyzetet teremtett a pandémia. Központunk a népegészségügy fellegvára, első vonalban vagyunk a járványkezelésben. De nem csak járványokkal foglalkozunk, számos szakterületünknek köszönhetően korábban is rendszeresen tájékoztattuk a lakosságot fontos egészségügyi kérdésekben, legyen szó influenzáról, HPV elleni oltásokról, ivóvízminőségről, légszennyezettségről vagy hőségről. Törekedtünk arra, hogy ezek a nyilatkozatok, amellett, hogy szakmailag helytállók, de a lakosság számára közérthetők is legyenek. Ilyen szintű napi tájékoztatásra eddig nem volt szükség, és nem is volt rá még példa. Szerencsére ritkán van pandémia, ami arra kényszerítene minket, hogy egy témában ilyen gyakran megszólaljunk. Azonban éreztük azt, hogy a bizonytalanságban kell egy biztos pont, kell egy olyan hiteles és rendszeres információforrás, amire nyugodtan építhetnek, támaszkodhatnak az emberek.


Mindig csak a biztos tényeket említjük meg, esetleg a lehetséges kimeneteket. Olyan információkat adunk át, amelyek szakmailag biztos tényekre alapoznak, hogy az emberek tudják követni azokat a változásokat, amik szinte naponta történtek. Főleg a járvány elején, amikor még nem ismertük ezt az új vírust. Azt kell mondjam, hogy manapság is sok az ismeretlen, hiszen a különböző kutatócsoportok, a tudományos publikációk, virológusok beszámolói, magának a kórokozónak a változása egyre-másra olyan ismereteket biztosít számunkra, amelyeknek esetleg járványügyi konzekvenciái vannak.


A folyamatos változások miatt nagyon hasznos volt, hogy a megfelelő forrásból naponta tájékoztassuk az embereket, mert ez egyfajta iránymutatás, és talán egy kicsit hozzájárult a nyugalom megőrzéséhez is, hiszen mindenki feszült volt, és hirtelen egy ismeretlen, nehéz élethelyzetbe került. Nincsen egyetlen ember sem, akit ez a járvány a régi megszokott életében hagyott volna. Számos betegség volt, van és lesz sajnos, hiszen ez az életünk része, ez a járvány az egész világot megrengeti, és ma is harcolnunk kell vele abban a reményben, hogy előbb-utóbb kilábalunk belőle.

Ki segíti a főorvos asszonyt a napi megjelenésekben, a bizonyára pluszterhelést, stresszt jelentő kommunikációs feladatok ellátásában?


Ez semmiképpen sem egyszemélyes történet. Komoly szakmai csapat áll mellettem, járványügyi szakértők, virológusok, epidemiológusok és kommunikációs szakértők alkotják. Mindenki teszi a maga dolgát és a szakmai területének megfelelően adja hozzá a tudását a járvány elleni védekezéshez. Sokat segítettek a területen dolgozó munkatársak és a háziorvosok is. Tapasztalatuk, véleményük meghatározó volt egy-egy döntés meghozatalához. Férjem, aki szintén háziorvos, ő is segített. Esténként mindig visszajelzést adott, hogy átment-e az aznapi üzenet, és arról is, hogy milyen kérdések foglalkoztatják az embereket, mert szerettük volna megválaszolni ezeket.

Ezekre a fel nem tett kérdésekre nekünk gondolnunk kellett. Nem hagyhattuk félelemben a lakosságot. A szakmai információkon túl beszélni kellett praktikus, mindennapi kérdésekről is, a higiénés alapdolgoktól a kismamákon, a gyermekek kezelésén át a védőoltásokig. A napi tájékoztatók idején általában este tíz órára állt össze mindig az a mondanivaló, amit másnap el tudtunk mondani. Ahogy a lehetőségek, az ismeretek bővültek, ezeket mindig igyekeztünk a leggyorsabban továbbadni.

Önnek is van családja – gyermekek, unokák –, mennyi energiája, ideje jut mostanában rájuk?


Négy szép kis unokánk van, rájuk most kevesebb idő jutott. Gyermekeink külön-külön családot alkotnak, ezért nem befolyásolta a kapcsolatunkat ez az időszak. Viszont folyamatosan figyeltek a televízióban, hallgattak a rádióban, és mindig küldtek egy-egy támogató visszajelzést, üzenetet. Az egyik unokám naponta a tévében látva sokáig arra várt, hogy majd egyszer csak kilépek a képernyőről, és megölelgetem. Ez egy furcsa helyzet volt számunkra is, ahogy nagyon sok család számára is. A skype és a viber ebben az időszakban nálunk is nagyon népszerű lett, ezeken tartottuk a kapcsolatot. Ahány család, szinte annyiféle helyzet alakult ki; megható is volt, ahogy védték az időseket, igyekeztek segíteni egymáson anélkül, hogy közvetlen kontaktusba kerültek volna.


Magam is láttam integetős szituációt, amikor a nagymama már nagyon szerette volna a gyerekeket látni, ők az ételt az ajtó elé rakták, és az erkélyen álló nagymamának integettek. Legalább volt egy vizuális élmény egymásról. Óriási lehetőség volt ehhez képest, amikor nyaranta felszabadultunk egy kicsit és a valódi ölelések időszaka következhetett el.

Hogy néz a következő hónapok, évek elébe?



Bizakodó vagyok. Mindig bizakodónak kell lennünk, hiszen nagyon fontos, hogy a pandémia végére érjünk. Lehet, hogy most furcsán hangzik, hiszen azt látjuk, hogy éppen megint növekedik a fertőzöttek száma. Ugyanakkor az omikron variáns bár rendkívül fertőző, a kórházi esetszámokat látva valóban úgy tűnik, hogy enyhébb formában zajlik a betegség. Kórházi kezelésre, súlyos megbetegedésre kevésbé számíthat, amennyiben oltott valaki. Az oltatlanok nagy veszélyben vannak, és én minden alkalmat megragadok, ezt is, hogy felhívjam a figyelmet, hogy vegyék fel az oltást. Most különösen nagy a hangsúly a harmadik, emlékeztető oltásokon. Aki teheti és még nem tette meg, oltassa be magát!





Európa megtalálta Orbán Viktor gyengepontját? - megdöbbentő javaslattal álltak elő ellene

Amennyiben ez igazolódik, az Orbán-kormány ellen....