Az internet szemétdombja végtelen és minden megtalálható rajta amit egy beteg ember agya csak kitalálhat. A felnőtt tartalmaktól kezdve minden van itt, legyen szó elmebeteg emberekről, vagy akár csak szimpla magyar mentalitásról.
Én elég sokszor megkapom, hogy bántom a hazámat, pedig ha valaki olvas a sorok közt akkor látja, hogy én bizony tisztelem és becsülöm a hazánkat és bár volt szerencsém kilátogatni néhány országba, de semmi pénzért nem hagynám itt.
Akit a Dunakanyar, vagy más természeti csodálatossága eme országnak nem ejti lelkileg rabul, annak talán lelke sincs. Írhattam volna alföldet is, de biztos megbocsájt nekem Petőfi ha azt írom, az az egyetlen része az országnak ami aztán nem fogott meg. Pusztaság ameddig a szem ellát, az alföld az nekünk ami Amerikának a Nevada sivatag. Hosszú utak és sehol a civilizáció. Én mondom az alföldre, hogy csodálom, ám de nem szeretem és képzetem nem járja.
Na de most nem azért ragadtam tollat, illetve laptopot, hogy Petőfivel vívjak síron túli vitát, hanem azért hogy elmondjam elkeserít amit néhány vérbeli hazafi művel az interneten.
Magyar zászlóban alszanak, ha valaki nem magyar akkor azt ölni van kedvük, és ami a legbosszantóbb, ha valaki külföldön él vagy dolgozik magyar létére, az bizony hazaáruló szerintük.
Ez a kijelentés engem elszomorít, mert nem gondolhatják komolyan, hogy annak az illetőnek olyan jó, hogy egy ismeretlen világba megy vakon és csak reméli, hogy jobb élete lesz. Családok szakadnak szét, gyermekek mennek százával idegen országba, ahol egy gazdagabb ország lakói olcsó munkaerőként tekintenek rájuk.
Remélik a boldogabb jövőt és ezért hajlandóak külföldre menni. Az ország nem tartogat túl sok jót azoknak, akik nem kaptak felnőtté válásuk alkalmával egy pár milliós autót vagy lakást. Nehéz az élet itthon és bár vannak lehetőségek kitörni, lássuk be, messze elmaradnak az itthoni fizetések a külföldi normáktól.
Én megértem, hogy akinek lehetősége van, az szerencsét próbál. Évekig bennem is megvolt a vágy és ott motoszkált a fejemben, hogy egy hátizsákkal és egy mastercard-al (reklámot hallottak) elhagyom az országot. Ehhez csak két dolog hiányzott nekem. Bátorság és egy mastercard.
Szóval én maradtam és ha őszinte akarok lenni akkor engem a szerelem tartott itthon. Megfogott és mint minden szerelmes embernek, így nekem is a szerelmem mellett élnem vagy halnom kell.
A lényeg, hogy mielőtt hazaárulónak kiáltjuk ki azokat akik máshol próbálnak szerencsét, inkább gondoljuk át, miért is teszik mindezt. A diplomás akit ha szerencséje van külföldön megfognak becsülni, a munkás aki tisztességes munkáért tisztességes bért fog kapni, vagy a szülő akinek ha szerencséje van havonta egyszer láthatja itthon hagyott családját. Mindenki okkal ment el innen és elhihetitek, nagy részük összeszoruló szívvel hagyta el a zötyögő vonaton az országhatárt, és ha az országunk biztosítani a megfelelő körülményeket, talán hazajönnének.
Azért írom, hogy talán, mert hála az említett itthon maradt vagy itthon ragadt nagy magyaroknak, a kivándorolt emberek úgy érzik, itthon már nincs helyük. Úgy érzik megvetjük őket, mert elmentek és mertek változtatni.
Azt hiszem több millió magyar honfitársam nevében üzenhetek nektek, kint élő testvérem, hogy nem tartunk titeket hazaárulónak és mindenki aki becsületes munkájával, tudásával hozzájárul Magyarország hírnevének öregítéséhez, arra büszkék vagyunk.
Reméljük egy nap okotok lesz hazajönni, és együtt felépíthetünk egy új és fejlődő Magyarországot.
|
|
|
|
|
|
