Mai írásom apropója egy video, mely természetesen megtalálható az interneten. A videoban egy szokványos tanterem, középiskolás gyerekek, még samu a csontváz is ugyanolyan mint bármely másik tanteremben. Az összképet egyedül az rontja, hogy a videoban egy tanár és egy diák erőteljes veszekedést folytat.
Itt kezdődik a probléma. Veszekedés. Csak hogy tiszta legyen a veszekedés, vitatkozás 2 ember közt zajlik, mind a kettőnek van nézőpontja, melyet igyekeznek a lehető leghangosabb módon a másik tudtára hozni.
Lehet az én nevelésem volt rossz, de ha nálunk a tanár mondott valamit akkor az úgy volt. A diáknak kuss volt. Persze lehetőség volt szólni a szülőknek, ők pedig kulturáltan leültek beszélgetni a tanárral és rögtön kiderült hogy nem is a tanár volt a hibás abban, hogy a diák nem késült.
Konkrét esetet egyet tudok amikor kihúztam azt a bizonyos gyufát és hát ennek a hozománya egy eléggé nagy tasli volt. A tanár adta én fogadtam. És mi lett a dolog következménye? -semmi. Én voltam a hibás és nagyon is jókor jött az a bizonyos pofon. (nem úgy mint majkának, ő mai napig csak reménykedik abban a bizonyos pofonban :) )
Szóval a tanár számonkért, hogy miért akartam a padtársamat kidobni a padból, én meg tiszteletet nem ismerve azt válaszoltam hogy csak..... Bumm, ballal jött a füles és meg is volt oldva a dolog. Hozzáteszem így jó pár év elteltével az egyike azon tanároknak akire tisztelettel gondolok vissza.
Szóval az említett video eseményei verekedésig mentek. Taszigálás, lökdösődés és üdvrivalgás.
El sem hittem hogy ilyet látok. A tanár szemmel láthatóan védekező funkcióban volt betartotta a rá vonatkozó jogszabályokat. Ez tetszett a diáknak és a video végén a tanár elhagyta a termet.
Ennél rosszabb dolgot nem is tehetett volna.
Akkor mi lehet a jó megoldás? Nem tudom, csak azt tudom hogy én milyen vérmérsékletű vagyok. Elképzelhető, hogy én elhadart simogatással (pofonnal) igyekeztem volna a gyermeket meggyőzni arról, hogy a tanárt ne taszigálja. Tudom hogy ezzel elveszítem az állásom, de az egyetlen amit nem tudnak tőlünk elvenni az az önbecsülésünk. Nem jó megoldás az agresszió, a pofozkodás, de sajnos ilyen szempontból gyenge ember vagyok. A gyenge fegyvere érvelés helyett pedig a nyakleves.
A nyakas több szempontból sem jó megoldás, mert lehet tudni ilyenkor mi következik. A szülök, esetleg bizonyos esetekben a rokonok beszaladnak, hagyva addigi verejtékes munkájukat és agyba főbe verik a tanárt. Ha törném a fejem akkor biztos tudnék fleidézni olyan hírt amikor ez megtörtént.
Nos, megállapíthatjuk hogy a probléma sokrétű. Ha kiáll magáért akkor nagyon rosszul jár. Ha nem áll ki magáért akkor temetheti Önmagát a diákok előtt és ki tudja meddig megy el legközelebb a pimasz gyerek.
Nem tudom mi lett a video következménye, de szerintem semmi. A mai világban sok mindent egyszerűbb a szőnyeg alá seperni. A hiba talán a nevelésben, talán az oktatásban van. Én még tudom mi az a körmös és azt is milyen kukoricán térdelni, pedig nem vagyok öreg.
Miért volt az baj ha a tanár szülőt játszott napközben és megregulázta az arra érdemes nebulót? Természetesen vannak esetek amikor a tanár hibázik és ok nélkül agresszív, de erre való az iskola szülő folyamatos kapcsolattartása, hogy a megfelelő szinten legyen tartva az oktatás.
A szülőknek nincs lehetőségük napi 2 óránál többet nevelni szeretett gyermekeiket. Az iskola dolga ezt megtenni, de hogy tehetné ha tőlük meg megvonták az egyetlen fegyvert ami hatásos. A fegyver a pofon. Egy apró sokk ami legközelebb meggátol minket a bajkeveréstől. Elítélem ha egy szülő rendszeresíti pofont, de egy megfelelő időben érkezett tenyeres iránymutatás sok hasznot rejt.
Hát kedves iskolák, tessék visszahozni a körmöst, a térdelést és a szamárpadot. Nekem és velem egykorú társaimnak bevált. Csibészek vagyunk és voltunk, de tudtuk mit szabad és mit nem. Csavarogtunk, rongy életünket nem becsültük, de tanárt nem lökdöstünk és nem aláztunk meg.
Innen is köszönjük tanárainknak hogy hűek voltak a saját hivatásukhoz és neveltek, szerettek, utáltak és nyakon vágtak minket!
Akár egyetértettek velem akár nem, írjatok jó sok e-mailt hogy legyen még blogtémám.
e-mail címem: blogkapcsolat@gmail.com
Üdvözlök mindenkit!
RailGun
|
