Kezdőlap   Csatlakozz hozzánk facebookon
Elhullott állatok hevernek az emberi haladás útján  

Közel fél évszázaddal az eredeti megjelenése után végre magyarul is olvasható az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású etikai mûve, Peter Singertõl Az állatok felszabadítása. A könyv egy sodró lendületû, de végig a racionalitás hangján szóló szöveg arról, hogy egyáltalán nincs rendben, ahogy az állatokkal bánunk, és az erkölcsileg helyes döntés az, ha elkezdünk változtatni ezen.

Peter Singer évtizedek óta az egyik legbefolyásosabb ausztrál gondolkodó, az erkölcsfilozófia tán legnagyobb sztárja (jó példa erre, hogy nem sok erkölcsfilozófusnak van több ezer követõs Instagram-oldala, melynek születésérõl aztán külön cikket ír a New Yorker), a Princeton és az University of Melbourne professzora.

Munkáiban az utilitarizmus hagyományaihoz kapcsolódva ír arról, hogy olyan etikára van szükség, amely a legtöbbeknek a legtöbb jót nyújtja. Csakhogy nála a legtöbbek meghatározásához túl szûk halmaz az ember, szerinte ugyanis nincs jogunk azt állítani, hogy egy élõlény morális státusza attól függ, hogy milyen fajhoz tartozik. E megközelítés szerint az egyenlõség nem intelligencia, erkölcsi érzék vagy mondjuk a fizikai erõ függvénye, azaz nem tényeken alapul, hanem erkölcsi eszmény.

És Singer szerint az a megközelítés, amelyik kitünteti a többi élõlény közül az embert, pusztán azért, mert ember, a fajizmus (szpécieszizmus) megnyilvánulása. A fajizmus Singer szerint ugyanolyan logika szerint mûködik, mint a rasszizmus vagy a szexizmus, csak míg a nyugati társadalmakban ez utóbbi két megközelítés visszaszorítására nagy hangsúly jutott és sikerült is eredményeket elérni, a fajizmus kérdése sokkal kevésbé volt szem elõtt és jóval inkább része mindannyiunk gondolkodásának.

Az állatok felszabadításának kulcsgondolata, hogy erkölcsileg felelõs lényekként törekednünk kell az olyan életre, amely a lehetõ legtöbb jót és a lehetõ legkevesebb szenvedést okozza másoknak. És e másokba bizony mindenki bele kell tartozzon, aki képes érezni az örömöt és a szenvedést: Singer alapvetõ állítása, hogy egy lény morális státusza egyedül az érzékelõképességétõl függ, és akinek tudunk ilyet tulajdonítani, annál egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan bánunk vele. Hogy az állatvilág nagyon jelentõs része képes érzékelni a fájdalmat, azt ma már nem nagyon vitatja senki, de azért Singer bõven hoz a mindennapi életbõl és a biológiai kutatások területérõl is példákat, melyek ezt igazolják.
Ne tégy olyat egy majommal, amit nem tennél egy csecsemõvel

Az eddig leírtakkal szembeni egyik alapvetõ, zsigeri ellenvetésünk az lehet, hogy a legtöbbünk már rég ebben a szellemben éli az életét, és nem ártunk az állatoknak: támogatjuk a környezetvédelmet, mélyen elítéljük azokat, akik macskákat kötnek fel a fákra, felháborodva fogadjuk, ha orvvadászok oroszlánokat lõnek le és eszünkbe se jutna belerúgni a szembejövõ kutyákba.

Csakhogy Singer szerint ez nem sokat ér, mert lehet ugyan, hogy közvetlenül nem bántjuk az állatokat, de mérhetetlenül sok szenvedés okozói vagyunk az életmódunk által. Az emberi civilizáció terjedésével alapvetõen alakult át a világ is: a vadon élõ állatok szinte mindenhol visszaszorultak, egyedszámuk meredeken zuhant, és a ma élõ és érzõ állatok döntõ többsége már az emberek felügyelete, az emberi igények kiszolgálása miatt létezik, jellemzõen rettenetes körülmények között.

Az állatok felszabadítása 2015-ös újrakiadásában Yuval Noah Harari írt elõszót, és ez helyet kapott a most megjelent magyar kiadásban is. Harari itt arról ír, hogy a nagyüzemi állattartás, ha az okozott szenvedés mértékét nézzük, napjaink egyik legsürgetõbb etikai kérdése.

„Képzeletünkben az oroszlánok, az elefántok, a bálnák és a pingvinek népesítik be a Földet. Igen, a National Geographic csatorna, a Disney-filmek és a gyerekmesék ezt a képet tárják elénk, ám a tévéképernyõn túl, a való életben az az állatvilág már a múlté. Mai világunkban 40 ezer oroszlán és egymilliárd házi sertés, 500 ezer elefánt és 1,5 milliárd szarvasmarha, 50 millió pingvin és 20 milliárd csirke él.” – írja Harari, aki szerint az ember diktálta változásokhoz evolúciós szempontból lehet, hogy a haszonállatok tudtak a legsikeresebben alkalmazkodni, de közben ezeknek az állatoknak az egyéni szenvedése óriási, és a technológiai fejlõdéssel párhuzamosan csak növekszik.

Singer könyvében két horrorisztikus fejezetet szán annak, hogy megmutassa, milyen szenvedéssel járnak az állatkísérletek és a nagy léptékû mezõgazdasági állattartás. Ehhez ráadásul nem is állatvédõ aktivisták anyagait veszi alapul, hanem az állatkísérleteket bemutató orvosi publikációkat, illetve az állattenyésztõ cégek bemutatkozó anyagait.

Az állatkísérletek mellett az egyik visszatérõ érv, hogy ezekkel az emberiség számára létfontosságú felfedezésekhez lehet eljutni. De Singer rengeteg szempontot mozgat meg azért, hogy megmutassa, miért fals ez az állítás. Ebben a fejezetben az orvosi publikációkból vett rengeteg, szenvedõ állatokról szóló leírás önmagában is nehéz olvasmány, de még nehezebbé teszik a rendre visszatérõ kutatói értékelések, melyek szerzõi arra jutnak, hogy a különféle emlõsök szisztematikus kínzásától igazából nem is lehetett érdemi eredményeket várni.

Singer szerint a 19. századtól kezdve a nyugati országokban kialakult egy kutatói környezet, ahol az állatok kínzásával (megvágásával, felhevítésével, megvakításával, áramütésével) járó kísérletek teljesen magától értetõdõnek tûntek és kutatások sokaságában vetették alá kegyetlen eljárásoknak az állatokat bármiféle sürgetõ igény vagy komoly tudományos felfedezésének ígérete nélkül. A publikációkényszer, az állatkísérleteket kiszolgáló cégek okozta gazdasági nyomás, az évtizedes rutinnal elsajátított érzéktelenség mind ebbe az irányba hatott.

Ennek lett az eredménye Singer szerint, hogy a kutatók (és nem csak az egészségügyben, de például a kozmetikumok tesztelésénél is) évente több millió alkalommal úgy okoztak fájdalmat, hogy a leghalványabb reménye sem volt a hasznos eredményeknek. Azt Singer sem zárja ki, hogy lehetnek olyan esetek, ahol az állatokon történõ kísérletezés fontos lehet. De szerinte morálisan az a helyes, ha ekkor kitörünk a fajizmus csapdájából: könyvének legprovokatívabb része az, ahol Singer arról ír, hogy akkor lehet elfogadható egy állatkísérlet helyeslése, ha valaki elfogadná, hogy ugyanazt a beavatkozást egy hat hónapos árva csecsemõn vagy egy agykárosodott emberen is elvégezzék.

Ha valaki ezt nem tartja elfogadhatónak, azt Singer szerint a fajizmus vakítja el, mivel minden okunk megvan feltételezni, hogy egy kutya vagy egy majom jobban tudatosítja magában a fájdalmas beavatkozást, mint egy csecsemõ. Singer hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy amikor olyan helyzetbe kerülnénk, hogy egy csecsemõ vagy egy kutya élete között kell választanunk, akkor ne lenne helyes a csecsemõ életét megmenteni. De ha nem vagyunk ilyen kizárólagos döntési helyzetben (és általában nem vagyunk), akkor viszont érdemes szem elõtt tartanunk, hogy végletesen fajista álláspont az, amelyben az élethez való jog határvonala épp a mi fajunk határvonalával párhuzamosan halad. Singer könyvében számos hasonlóan provokatív felvetést szed össze, és a logika mögöttük mindig ugyanaz: aki komolyan veszi a moralitást, annak meg kell próbálnia kirekesztenie az életébõl a fajizmust.
Elengedni a húst

Az állatok felszabadítása 1975-ben jelent meg, és éppen a könyv keltette jelentõs hullámok hatására is, de az állatkísérletek terén sok változás történt azóta: sok országban szigorodtak a törvények, számos gyógyszeripari és kozmetikai gyártó vállalta fel, hogy többet nem végeznek ilyen kísérleteket. Erre maga Singer is kitér a magyar fordítás alapjául szolgáló, 2002-es átdolgozott kiadásban, de bármennyire is örül ezeknek a fejleményeknek, elégedettségrõl azért bõven nincs szó.

Elsõsorban azért, mert a másik nagyon jelentõs szenvedéseket okozó tényezõ, a nagyüzemi állattartás egyáltalán nem szorult vissza. Singer szerint a legtöbbünknek nagyon kevés fogalma van arról, hogy milyen folyamatok állnak a hús mögött, amit aztán elfogyasztunk, vérrel például szinte alig találkozunk, és amikor az állattartás és a farmok kerülnek szóba, sokunknak még mindig a gyerekkorunkból származó képek ugranak be, tágas réteken békésen legelészõ állatokkal.

De a mai hústermelésnek semmi köze nincs már ehhez a világhoz: itt az állatok mintha gépek lennének, melyek az olcsó takarmányt drága hússá alakítják, írja Singer, és ebben a rendszerben egy újításnak akkor van helye, ha javítja a konverziós arányt, olcsóbbá teszi az átalakítást. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben a húsukért tartott állatokat egyre nagyobb tömegekben zsúfolták össze egyre kisebb helyekre. És a húsipar úgy képes mérhetetlen szenvedéseket okozni, hogy közben az állatok továbbszaporodását nem veszélyezteti.

Harari az elõszavában írja errõl, hogy „a probléma forrása, hogy a háziállatok olyan fizikális, érzelmi és társas szükségleteket örököltek vadon élõ õseiktõl, amelyek a mezõgazdasági telepeken feleslegesek. Az állattenyésztõk megszokásból figyelmen kívül hagyják ezeket a szükségleteket, és ez gazdasági értelemben nem kerül nekik semmibe. Apró ketrecekbe zárják az állatokat; megcsonkítják a szarvaikat és a farkukat; elválasztják egymástól az anyaállatokat és az utódaikat; szelektíven tenyésztenek torzszülötteket. Az állatok leírhatatlanul szenvednek, de életben maradnak és sokasodnak”.

Singer szerint nem kegyetlen emberek gonosz tetteirõl van itt szó, hanem arról, hogy a fajizmus mûködése miatt nem is gondolunk arra, milyen szenvedést okozunk más élõ lényeknek. Ezzel sokáig õ maga sem volt tisztában, a hetvenes években egy baráti vacsora közben világosította fel vegetáriánus ismerõse, hogy miért nem eszik húst, és ez a beszélgetés változtatta meg Singer gondolkodását is.

Könyve nem meglepõ módon a vegetarianizmus, késõbb pedig a veganizmus fontos hivatkozási pontja lett, és érthetõ, hiszen Singer tényleg arról ír, hogy akkor cselekszünk erkölcsileg helyesen, ha kerüljük a hús fogyasztását. Elképzelhetõ ugyan, hogy tudunk olyan húsból enni, ami szabadon tartott és természetes körülmények között elhunyt állatból származik, de áltatni nem szabad magunkat: nem lehet állatokat táplálkozási célra nagy tömegben úgy tartani, hogy az ne okozzon nekik jelentõs szenvedést.

„Ha valaki tiltakozik a spanyolországi bikaviadalok, a dél-koreai kutyahúsevés vagy a kis fókák kanadai leölése ellen, de továbbra is megeszi azoknak a tyúkoknak a tojásait, akik ketrecbe zsúfolva élik le az egész életüket, a borjaknak a húsát, kiket elszakítottak az anyjuktól, megfosztottak természetes táplálékuktól és annyi helyük sincs, hogy kinyújtott lábbal lefeküdjenek, az pont olyan, mintha tiltakoznánk a dél-afrikai apartheid ellen, de közben megkérnénk a szomszédot, hogy ne adja el a házát feketéknek” – írja errõl Singer, aki persze tudja, hogy rendkívül komoly társadalmi-kulturális akadályai vannak egy ennyire radikális életmódváltásnak.

Ugyanakkor a kétezres évek kezdete óta látni, hogy egyre többen vannak, akik érdeklõdni kezdtek a növényi alapú étrend iránt, és az ökológiai válság csak ráerõsített erre. Ami érthetõ is, hiszen Singer már 1975-ben arról írt, hogy a hústermelésre épülõ állattartás rendkívüli mértékben megterheli a bolygót: eszetlen tempóban zajló erdõirtások, rengeteg vízhasználat és vízszennyezés kíséri ezt a folyamatot.

Singer egyfelõl óva int a túlzott fanatizmustól: szerinte a húsmentes étrend melletti túl heves kiállással el is riaszthatunk embereket, másfelõl viszont mégis úgy látja, hogy a könyvében felsorolt etikai érveket racionálisan végiggondolva nem nagyon lehet más következtetésre jutni, minthogy a modern mezõgazdasági nagyüzemekben nevelt állatok húsának vásárlásától tartózkodnunk kell.

„Ha egy lény szenved, semmilyen morális igazolást nem találhatunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedését” – foglalja össze egy ponton Singer sokadszor is könyvének alapállítását, Harari pedig az elõszavában arról ír, hogy pár évtizeddel ezelõtt talán még sokat nevetségesnek tartották volna azt az állítást, hogy az állatok a történelmünk elsõ számú áldozatai és hogy az, ahogy az állattenyésztõ nagyüzemekben a háziállatainkkal bánunk, az talán a legsötétebb bûn, amit az ember elkövetett a történelme során, de éppen Singer könyve miatt is, ma már sokkal többen vannak, akik felvethetõnek és megvitathatónak tartják ezt a kérdést.

„Az emberi haladás útján végig, mindenütt halott állatok hevernek” – írja Harari, aki szerint lehetséges, hogy nem mindenki teszi majd magáévá Singer eszméit, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy korlátlan hatalmat vívtunk ki magunknak minden más állattal szemben, és épp ezért etikai kötelességünk végiggondolni ennek a könyvnek az érveit és következtetéseit.

Peter Singer Az állatok felszabadítása magyarul az Oriold és társai kiadónál jelent meg, Garai Attila fordításában.

Ez is érdekelhet:
                             
Ezek érdekelték olvasóinkat leginkább
Rossz hír az utazni készülőknek, nem lesz könnyű hazajönni
Lottómilliomosból lett hajléktalan Zsolt
Botrány: Erdei Zsolt lemondott
Hitelmoratórium: egyre kevesebb ügyfél él vele az OTP-nél
Rendhagyó módon online tájékoztató keretében ismertették az OTP Bank féléves eredményének részleteit, ahol Bencsik László vezérigazgató helyettes azt jelezte, hogy sok ügyfelük nem ...
  
36 milliárdot kapott Tombor András tehetséggondozó alapítványa
A kormány a gazdaságvédelmi programokra szánt pénzből csoportosította át a pénzt a Matthias Corvinus Collegiumot (MCC) működtető Tihanyi Alapítvány működési kiadásaira. Az MCC alap...
  
Tűzvész a Hajdúságban, 45 tűzoltó küzd a lángokkal
Egy faipari épület gyulladt ki. Kigyulladt egy épület egy faipari telephelyen péntek reggel Hajdúböszörményben, a Kórház téren, a lángokkal jelenleg is nagy erőkkel küzdenek a tűzolt...
  
Közel 100 ezer forintba kerül a PCR-teszt a hódmezővásárhelyi kórházban
A Csongrád-Csanád Megyei Egészségügyi Ellátó Központban 96 450 forintba kerül elvégezni azt a PCR-tesztet, amelynek a költségét a Nemzeti Népegészségügyi Központ 30 ezer forintra lő...
  
Így néz ki a híres Járványügyi Bevetési Egység
Feladatuk a szuperfertőzők felbukkanása utáni kontaktkutatás és elkülönítés lesz. Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában bejelentette, pár órával később be is mutatták a...
  
Elvitte a NAV az egyik legnagyobb magyar élelmiszerlánc tulajdonosát
A NAV nyomozói a napokban őrizetbe vettek egy „közismert kelet-magyarországi élelmiszerlánc- és szállodatulajdonost” Debrecenben. A hatóság közleménye szerint a vállalkozó egy év a...
  
Kaposvár: Eltörte kiskorú áldozatának orrát egy 32 éves férfi
Súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vádat a Kaposvári Járási Ügyészség azzal a 32 éves férfival szemben, aki az útjában álló kiskorú sértettet többször orron ütötte. A vá...
  
800 millió forintot különítenek el a cigány muzsikusoknak
Budapest — Úgy tűnik, a fesztiválszezon elúszott erre az évre, ezért raktárkoncertekkel segíti a kormány a zenészeket, akik a koronavírus-járvány miatt jó ideje nem jutottak bevételhe...
  
Fluor nem kér a pénzből: zenekaruk többi tagjának adnák a teljes gázsit
Budapest — Úgy tűnik, a fesztiválszezon elúszott erre az évre, ezért raktárkoncertekkel segíti a kormány a zenészeket, akik a koronavírus-járvány miatt jó ideje nem jutottak bevételhe...
  
Orbán: Meg kell akadályozni a migrációt továbbra is
A Kossuth Rádió Jó, reggelt Magyarország! műsorának vendége volt péntek reggel Orbán Viktor, miniszterelnök, aki az ország védekezéséről, a vakcináról, a biztonságos országokról é...
  
Orbán Viktor: a kormány csapatot küld a gócpontokhoz
A Kossuth Rádió Jó, reggelt Magyarország! műsorának vendége volt péntek reggel Orbán Viktor, miniszterelnök, aki az ország védekezéséről, a vakcináról, a biztonságos országokról é...
  
Sok család kerül bajba - Nincs napirenden a bértámogatás meghosszabbítása
De lehet, hogy 2021-ben is élnek majd a fizetési moratóriumok. Augusztus végéig jelentkezhetnek a cégek az állami bértámogatási programra. A támogatás iránt nagy volt az igény, a korona...
  
A kormány elkezdett felkészülni a digitális oktatásra
Tovább fejleszti a kormány a KRÉTA oktatási rendszert a digitális oktatás hatékonyabb támogatása érdekében - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. ...
  
Előkerülnek a milliárdok raktárkoncertre és cigányzenére
Megjelent a kormányhatározat, amivel előteremtik a pénzt a raktárkoncertekre és a cigányzene támogatására. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő jelentette be nemrég, hogy állami tám...
  
Több mint 50 milliós osztalék: ennyit vett ki a cégéből Kocsis Máté és családja
Jól fialt tavaly a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté családi cége. A nyereség mellett azonban még a cég tartalékait is megcsapolták. Rekordösszegű pénzt vett ki Kocsis Máté és csa...
  
Botrány: Erdei Zsolt lemondott
A Magyar Nemzet információi szerint távozott a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) társelnöki pozíciójából Erdei Zsolt. A világbajnok öklözőt 2017. áprilisában választották meg a ...
  
Kiverte a biztosítékot mert rákérdeztek, kényszermunkában gyártottak e maszkokat
Demeter Márta azt akarta megtudni, hogy vettünk-e ujgur kényszermunkásokkal gyártatott maszkokat, kapott egy semmire sem jó választ. Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselő tett fe...
  
Rekordosztalékot vett ki cégéből Kocsis Máté és családja
Az Mfor.hu szerint jól fialt tavaly a Fidesz frakcióvezetőjének családi cége. Rekordösszegű pénzt vett ki Kocsis Máté és családja az általuk vezetett Hobby Key Kft.-ből tavaly – min...
  
Újabb botrány van Farkas Flórián körül
Méltatlan a képviseletre, írja a házelnöknek az ORÖ elnökhelyettese. Méltatlan a képviseletre Farkas Flórián országgyűlési képviselő, illetve Farkas Félix roma nemzetiségi szószó...
  
Schobert Norbi megint elmondta a véleményét - szigorításokat javasol
A fitneszguru most a közösségi médiáról osztotta meg gondolatait. Rövid interjút készített a Blikk Schobert Norberttel, aki elárulta: akkor adott gyermekeiknek mobilt, amikor azok betölt...
  
Emberölés miatt nyomoznak a meghalt rab ügyében
Az ügyészség vizsgálja annak a 34 éves férfinek a halálát, aki július 23-án halt meg intézkedés közben a sátoraljaújhelyi börtönben. A BV közleménye szerint „a fogvatartott dühö...
  
15 ezerrel kevesebb kórházi ágyon ápolnak betegeket, mint a járvány előtt
Júniusban elkezdték feltölteni a tavasszal kiürített kórházi ágyakat. A nyár első hónapjában az összes kórházi ágy 53 százalékát használták ki, 12 százalékkal többet, mint máj...
  
Siófok: egy beteg és egy ápoló is elkapta a vírust
„Tegnap a késő esti órákban derült ki, hogy Intézményünk Belgyógyászati Osztályán egy beteg és egy ápoló koronavírus tesztje pozitív lett” - közölte csütörtökön a siófoki k...
  
Orbán: vannak ezek az emberjogi harcosok, akiket én csak libernyákoknak nevezek
"Továbbra is szeretném kérni az ország polgáraitól, hogy segítség a védekezést, (...) de nem lehet az élet minden rezdülését körülárkolni, mindenki mellé rendőrt állítani," mondta...
  
Orbán: Úgy neveltem a lányaimat, hogy a saját lábukon meg tudjanak állni
"Továbbra is szeretném kérni az ország polgáraitól, hogy segítség a védekezést, (...) de nem lehet az élet minden rezdülését körülárkolni, mindenki mellé rendőrt állítani," mondta...
  
Oltás: Gulyás nem árulta el, mely céggel vagy cégekkel szerződtek le
Százmilliószám foglalják le az országok az egyelőre készülő koronavírus elleni oltásokat, a magyar kormány sem akart lemaradni. Ötmillió koronavírus elleni oltásra kötött le kapaci...
  
Botrány: Lemondott Pilismarót képviselő-testülete
A testület a bányanyitás miatt kialakult helyzettel indokolta lemondását. A polgármester már korábban felállt. Rendkívüli ülést tartott és lemondott csütörtökön Pilismarót képvis...
  
Találtak két fertőzöttet a siófoki kórházban
Az intézményben megkezdődött a kontaktkutatás. Két ember koronavírus-tesztje hozott pozitív eredményt a Siófoki Kórház-Rendelőintézet belgyógyászati osztályán: egy ott ápolt beteg...
  
Évi 6,6 millióért kér tanácsot pajtásától Demeter Szilárd
6,6 millió forintot fizet a Petőfi Irodalmi Múzeum a Doutdes Bt.-nek stratégiai „tanácsadó tevékenységért” 2020-ban - derül ki az intézmény honlapján közzétett idei szerződéslist...
  
Magyarország: Éhségsztrájkba kezdtek kiutasított külföldiek
„52 külföldi fogvatartott többsége ma éhségsztrájkba kezdett a nyírbátori idegenrendészeti fogdán” - írja a Magyar Helsinki Bizottság a szervezet Facebook-oldalán. Hozzáteszik: nem ...
  
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum
Elhullott állatok hevernek az emberi haladás útján
Közel fél évszázaddal az eredeti megjelenése után végre magyarul is olvasható az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású etikai mûve, Peter Singertõl Az állatok felszabadítása. A könyv egy sodró lendületû, de végig a racionalitás hangján szóló szöveg arról, hogy egyáltalán nincs rendben, ahogy az állatokkal bánunk, és az erkölcsileg helyes döntés az, ha elkezdünk változtatni ezen.

Peter Singer évtizedek óta az egyik legbefolyásosabb ausztrál gondolkodó, az erkölcsfilozófia tán legnagyobb sztárja (jó példa erre, hogy nem sok erkölcsfilozófusnak van több ezer követõs Instagram-oldala, melynek születésérõl aztán külön cikket ír a New Yorker), a Princeton és az University of Melbourne professzora.

Munkáiban az utilitarizmus hagyományaihoz kapcsolódva ír arról, hogy olyan etikára van szükség, amely a legtöbbeknek a legtöbb jót nyújtja. Csakhogy nála a legtöbbek meghatározásához túl szûk halmaz az ember, szerinte ugyanis nincs jogunk azt állítani, hogy egy élõlény morális státusza attól függ, hogy milyen fajhoz tartozik. E megközelítés szerint az egyenlõség nem intelligencia, erkölcsi érzék vagy mondjuk a fizikai erõ függvénye, azaz nem tényeken alapul, hanem erkölcsi eszmény.

És Singer szerint az a megközelítés, amelyik kitünteti a többi élõlény közül az embert, pusztán azért, mert ember, a fajizmus (szpécieszizmus) megnyilvánulása. A fajizmus Singer szerint ugyanolyan logika szerint mûködik, mint a rasszizmus vagy a szexizmus, csak míg a nyugati társadalmakban ez utóbbi két megközelítés visszaszorítására nagy hangsúly jutott és sikerült is eredményeket elérni, a fajizmus kérdése sokkal kevésbé volt szem elõtt és jóval inkább része mindannyiunk gondolkodásának.

Az állatok felszabadításának kulcsgondolata, hogy erkölcsileg felelõs lényekként törekednünk kell az olyan életre, amely a lehetõ legtöbb jót és a lehetõ legkevesebb szenvedést okozza másoknak. És e másokba bizony mindenki bele kell tartozzon, aki képes érezni az örömöt és a szenvedést: Singer alapvetõ állítása, hogy egy lény morális státusza egyedül az érzékelõképességétõl függ, és akinek tudunk ilyet tulajdonítani, annál egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan bánunk vele. Hogy az állatvilág nagyon jelentõs része képes érzékelni a fájdalmat, azt ma már nem nagyon vitatja senki, de azért Singer bõven hoz a mindennapi életbõl és a biológiai kutatások területérõl is példákat, melyek ezt igazolják.
Ne tégy olyat egy majommal, amit nem tennél egy csecsemõvel

Az eddig leírtakkal szembeni egyik alapvetõ, zsigeri ellenvetésünk az lehet, hogy a legtöbbünk már rég ebben a szellemben éli az életét, és nem ártunk az állatoknak: támogatjuk a környezetvédelmet, mélyen elítéljük azokat, akik macskákat kötnek fel a fákra, felháborodva fogadjuk, ha orvvadászok oroszlánokat lõnek le és eszünkbe se jutna belerúgni a szembejövõ kutyákba.

Csakhogy Singer szerint ez nem sokat ér, mert lehet ugyan, hogy közvetlenül nem bántjuk az állatokat, de mérhetetlenül sok szenvedés okozói vagyunk az életmódunk által. Az emberi civilizáció terjedésével alapvetõen alakult át a világ is: a vadon élõ állatok szinte mindenhol visszaszorultak, egyedszámuk meredeken zuhant, és a ma élõ és érzõ állatok döntõ többsége már az emberek felügyelete, az emberi igények kiszolgálása miatt létezik, jellemzõen rettenetes körülmények között.

Az állatok felszabadítása 2015-ös újrakiadásában Yuval Noah Harari írt elõszót, és ez helyet kapott a most megjelent magyar kiadásban is. Harari itt arról ír, hogy a nagyüzemi állattartás, ha az okozott szenvedés mértékét nézzük, napjaink egyik legsürgetõbb etikai kérdése.

„Képzeletünkben az oroszlánok, az elefántok, a bálnák és a pingvinek népesítik be a Földet. Igen, a National Geographic csatorna, a Disney-filmek és a gyerekmesék ezt a képet tárják elénk, ám a tévéképernyõn túl, a való életben az az állatvilág már a múlté. Mai világunkban 40 ezer oroszlán és egymilliárd házi sertés, 500 ezer elefánt és 1,5 milliárd szarvasmarha, 50 millió pingvin és 20 milliárd csirke él.” – írja Harari, aki szerint az ember diktálta változásokhoz evolúciós szempontból lehet, hogy a haszonállatok tudtak a legsikeresebben alkalmazkodni, de közben ezeknek az állatoknak az egyéni szenvedése óriási, és a technológiai fejlõdéssel párhuzamosan csak növekszik.

Singer könyvében két horrorisztikus fejezetet szán annak, hogy megmutassa, milyen szenvedéssel járnak az állatkísérletek és a nagy léptékû mezõgazdasági állattartás. Ehhez ráadásul nem is állatvédõ aktivisták anyagait veszi alapul, hanem az állatkísérleteket bemutató orvosi publikációkat, illetve az állattenyésztõ cégek bemutatkozó anyagait.

Az állatkísérletek mellett az egyik visszatérõ érv, hogy ezekkel az emberiség számára létfontosságú felfedezésekhez lehet eljutni. De Singer rengeteg szempontot mozgat meg azért, hogy megmutassa, miért fals ez az állítás. Ebben a fejezetben az orvosi publikációkból vett rengeteg, szenvedõ állatokról szóló leírás önmagában is nehéz olvasmány, de még nehezebbé teszik a rendre visszatérõ kutatói értékelések, melyek szerzõi arra jutnak, hogy a különféle emlõsök szisztematikus kínzásától igazából nem is lehetett érdemi eredményeket várni.

Singer szerint a 19. századtól kezdve a nyugati országokban kialakult egy kutatói környezet, ahol az állatok kínzásával (megvágásával, felhevítésével, megvakításával, áramütésével) járó kísérletek teljesen magától értetõdõnek tûntek és kutatások sokaságában vetették alá kegyetlen eljárásoknak az állatokat bármiféle sürgetõ igény vagy komoly tudományos felfedezésének ígérete nélkül. A publikációkényszer, az állatkísérleteket kiszolgáló cégek okozta gazdasági nyomás, az évtizedes rutinnal elsajátított érzéktelenség mind ebbe az irányba hatott.

Ennek lett az eredménye Singer szerint, hogy a kutatók (és nem csak az egészségügyben, de például a kozmetikumok tesztelésénél is) évente több millió alkalommal úgy okoztak fájdalmat, hogy a leghalványabb reménye sem volt a hasznos eredményeknek. Azt Singer sem zárja ki, hogy lehetnek olyan esetek, ahol az állatokon történõ kísérletezés fontos lehet. De szerinte morálisan az a helyes, ha ekkor kitörünk a fajizmus csapdájából: könyvének legprovokatívabb része az, ahol Singer arról ír, hogy akkor lehet elfogadható egy állatkísérlet helyeslése, ha valaki elfogadná, hogy ugyanazt a beavatkozást egy hat hónapos árva csecsemõn vagy egy agykárosodott emberen is elvégezzék.

Ha valaki ezt nem tartja elfogadhatónak, azt Singer szerint a fajizmus vakítja el, mivel minden okunk megvan feltételezni, hogy egy kutya vagy egy majom jobban tudatosítja magában a fájdalmas beavatkozást, mint egy csecsemõ. Singer hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy amikor olyan helyzetbe kerülnénk, hogy egy csecsemõ vagy egy kutya élete között kell választanunk, akkor ne lenne helyes a csecsemõ életét megmenteni. De ha nem vagyunk ilyen kizárólagos döntési helyzetben (és általában nem vagyunk), akkor viszont érdemes szem elõtt tartanunk, hogy végletesen fajista álláspont az, amelyben az élethez való jog határvonala épp a mi fajunk határvonalával párhuzamosan halad. Singer könyvében számos hasonlóan provokatív felvetést szed össze, és a logika mögöttük mindig ugyanaz: aki komolyan veszi a moralitást, annak meg kell próbálnia kirekesztenie az életébõl a fajizmust.
Elengedni a húst

Az állatok felszabadítása 1975-ben jelent meg, és éppen a könyv keltette jelentõs hullámok hatására is, de az állatkísérletek terén sok változás történt azóta: sok országban szigorodtak a törvények, számos gyógyszeripari és kozmetikai gyártó vállalta fel, hogy többet nem végeznek ilyen kísérleteket. Erre maga Singer is kitér a magyar fordítás alapjául szolgáló, 2002-es átdolgozott kiadásban, de bármennyire is örül ezeknek a fejleményeknek, elégedettségrõl azért bõven nincs szó.

Elsõsorban azért, mert a másik nagyon jelentõs szenvedéseket okozó tényezõ, a nagyüzemi állattartás egyáltalán nem szorult vissza. Singer szerint a legtöbbünknek nagyon kevés fogalma van arról, hogy milyen folyamatok állnak a hús mögött, amit aztán elfogyasztunk, vérrel például szinte alig találkozunk, és amikor az állattartás és a farmok kerülnek szóba, sokunknak még mindig a gyerekkorunkból származó képek ugranak be, tágas réteken békésen legelészõ állatokkal.

De a mai hústermelésnek semmi köze nincs már ehhez a világhoz: itt az állatok mintha gépek lennének, melyek az olcsó takarmányt drága hússá alakítják, írja Singer, és ebben a rendszerben egy újításnak akkor van helye, ha javítja a konverziós arányt, olcsóbbá teszi az átalakítást. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben a húsukért tartott állatokat egyre nagyobb tömegekben zsúfolták össze egyre kisebb helyekre. És a húsipar úgy képes mérhetetlen szenvedéseket okozni, hogy közben az állatok továbbszaporodását nem veszélyezteti.

Harari az elõszavában írja errõl, hogy „a probléma forrása, hogy a háziállatok olyan fizikális, érzelmi és társas szükségleteket örököltek vadon élõ õseiktõl, amelyek a mezõgazdasági telepeken feleslegesek. Az állattenyésztõk megszokásból figyelmen kívül hagyják ezeket a szükségleteket, és ez gazdasági értelemben nem kerül nekik semmibe. Apró ketrecekbe zárják az állatokat; megcsonkítják a szarvaikat és a farkukat; elválasztják egymástól az anyaállatokat és az utódaikat; szelektíven tenyésztenek torzszülötteket. Az állatok leírhatatlanul szenvednek, de életben maradnak és sokasodnak”.

Singer szerint nem kegyetlen emberek gonosz tetteirõl van itt szó, hanem arról, hogy a fajizmus mûködése miatt nem is gondolunk arra, milyen szenvedést okozunk más élõ lényeknek. Ezzel sokáig õ maga sem volt tisztában, a hetvenes években egy baráti vacsora közben világosította fel vegetáriánus ismerõse, hogy miért nem eszik húst, és ez a beszélgetés változtatta meg Singer gondolkodását is.

Könyve nem meglepõ módon a vegetarianizmus, késõbb pedig a veganizmus fontos hivatkozási pontja lett, és érthetõ, hiszen Singer tényleg arról ír, hogy akkor cselekszünk erkölcsileg helyesen, ha kerüljük a hús fogyasztását. Elképzelhetõ ugyan, hogy tudunk olyan húsból enni, ami szabadon tartott és természetes körülmények között elhunyt állatból származik, de áltatni nem szabad magunkat: nem lehet állatokat táplálkozási célra nagy tömegben úgy tartani, hogy az ne okozzon nekik jelentõs szenvedést.

„Ha valaki tiltakozik a spanyolországi bikaviadalok, a dél-koreai kutyahúsevés vagy a kis fókák kanadai leölése ellen, de továbbra is megeszi azoknak a tyúkoknak a tojásait, akik ketrecbe zsúfolva élik le az egész életüket, a borjaknak a húsát, kiket elszakítottak az anyjuktól, megfosztottak természetes táplálékuktól és annyi helyük sincs, hogy kinyújtott lábbal lefeküdjenek, az pont olyan, mintha tiltakoznánk a dél-afrikai apartheid ellen, de közben megkérnénk a szomszédot, hogy ne adja el a házát feketéknek” – írja errõl Singer, aki persze tudja, hogy rendkívül komoly társadalmi-kulturális akadályai vannak egy ennyire radikális életmódváltásnak.

Ugyanakkor a kétezres évek kezdete óta látni, hogy egyre többen vannak, akik érdeklõdni kezdtek a növényi alapú étrend iránt, és az ökológiai válság csak ráerõsített erre. Ami érthetõ is, hiszen Singer már 1975-ben arról írt, hogy a hústermelésre épülõ állattartás rendkívüli mértékben megterheli a bolygót: eszetlen tempóban zajló erdõirtások, rengeteg vízhasználat és vízszennyezés kíséri ezt a folyamatot.

Singer egyfelõl óva int a túlzott fanatizmustól: szerinte a húsmentes étrend melletti túl heves kiállással el is riaszthatunk embereket, másfelõl viszont mégis úgy látja, hogy a könyvében felsorolt etikai érveket racionálisan végiggondolva nem nagyon lehet más következtetésre jutni, minthogy a modern mezõgazdasági nagyüzemekben nevelt állatok húsának vásárlásától tartózkodnunk kell.

„Ha egy lény szenved, semmilyen morális igazolást nem találhatunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedését” – foglalja össze egy ponton Singer sokadszor is könyvének alapállítását, Harari pedig az elõszavában arról ír, hogy pár évtizeddel ezelõtt talán még sokat nevetségesnek tartották volna azt az állítást, hogy az állatok a történelmünk elsõ számú áldozatai és hogy az, ahogy az állattenyésztõ nagyüzemekben a háziállatainkkal bánunk, az talán a legsötétebb bûn, amit az ember elkövetett a történelme során, de éppen Singer könyve miatt is, ma már sokkal többen vannak, akik felvethetõnek és megvitathatónak tartják ezt a kérdést.

„Az emberi haladás útján végig, mindenütt halott állatok hevernek” – írja Harari, aki szerint lehetséges, hogy nem mindenki teszi majd magáévá Singer eszméit, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy korlátlan hatalmat vívtunk ki magunknak minden más állattal szemben, és épp ezért etikai kötelességünk végiggondolni ennek a könyvnek az érveit és következtetéseit.

Peter Singer Az állatok felszabadítása magyarul az Oriold és társai kiadónál jelent meg, Garai Attila fordításában.
Hitelmoratórium: egyre kevesebb ügyfél él vele az OTP-nél
36 milliárdot kapott Tombor András tehetséggondozó alapítványa
Tűzvész a Hajdúságban, 45 tűzoltó küzd a lángokkal
Közel 100 ezer forintba kerül a PCR-teszt a hódmezővásárhelyi kórházban
Így néz ki a híres Járványügyi Bevetési Egység
Elvitte a NAV az egyik legnagyobb magyar élelmiszerlánc tulajdonosát
Kaposvár: Eltörte kiskorú áldozatának orrát egy 32 éves férfi
800 millió forintot különítenek el a cigány muzsikusoknak
Fluor nem kér a pénzből: zenekaruk többi tagjának adnák a teljes gázsit
Orbán: Meg kell akadályozni a migrációt továbbra is
Orbán Viktor: a kormány csapatot küld a gócpontokhoz
Sok család kerül bajba - Nincs napirenden a bértámogatás meghosszabbítása
A kormány elkezdett felkészülni a digitális oktatásra
Előkerülnek a milliárdok raktárkoncertre és cigányzenére
Több mint 50 milliós osztalék: ennyit vett ki a cégéből Kocsis Máté és családja
Botrány: Erdei Zsolt lemondott
Kiverte a biztosítékot mert rákérdeztek, kényszermunkában gyártottak e maszkokat
Rekordosztalékot vett ki cégéből Kocsis Máté és családja
Újabb botrány van Farkas Flórián körül
Schobert Norbi megint elmondta a véleményét - szigorításokat javasol
Emberölés miatt nyomoznak a meghalt rab ügyében
15 ezerrel kevesebb kórházi ágyon ápolnak betegeket, mint a járvány előtt
Siófok: egy beteg és egy ápoló is elkapta a vírust
Orbán: vannak ezek az emberjogi harcosok, akiket én csak libernyákoknak nevezek
Orbán: Úgy neveltem a lányaimat, hogy a saját lábukon meg tudjanak állni
Oltás: Gulyás nem árulta el, mely céggel vagy cégekkel szerződtek le
Botrány: Lemondott Pilismarót képviselő-testülete
Találtak két fertőzöttet a siófoki kórházban
Évi 6,6 millióért kér tanácsot pajtásától Demeter Szilárd
Magyarország: Éhségsztrájkba kezdtek kiutasított külföldiek
Gulyás: Karácsony Gergely elvesztette a higgadtságát
Müller Cecília a határkerítésnél: illegális migrációról beszélt
Brutálisan összeverte a barátnőjét az erdélyi magyar egyetem egyik tanársegédje
Winkler Róbert: Most már mi is a csicskamédiához tartozunk
Mutatjuk Boldog István törvényjavaslatát
Kiderült miért vittek el bilincsben egy nőt a rendőrök egy budapesti kávézóból
Kigyulladt a brüsszeli World Trade Center
Hányszor 500 ember volt a Bagossy Brothers Company siófoki koncertjén?
Néhány hét múlva kiderül, lesz-e és mennyi nyugdíjkiegészítés
Rossz hír az utazni készülőknek, nem lesz könnyű hazajönni
Meglódultak a számaink: 33 új beteg és egy új áldozat
Nem akárkivel fogott új vállalkozásba Mészáros Lőrinc
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum