40 évesen elhunyt Marieke Vervoort. A 2012-es londoni paralimpián a 100 méteres sprintszámban aranyat, 200 méteren ezüstöt szerzõ belga kerekesszékes sportoló 2000 óta szenvedett gyógyíthatatlan, degeneratív gerincbetegségben.

A riói paralimpia elõtt már arról beszélt, hogy bár a versenyek után boldognak mutatja magát, az emberek nem látják, hogy pokoli fájdalmak kínozzák. Percekre tudott csak elaludni éjszaka, a kimerültségtõl és a fájdalmaktól rendszeresen elájult. Reggelente morfiuminjekciókat kapott, a sport miatt érezte elviselhetõnek az életet. A riói olimpián még aranyat akart nyerni, de utána úgy tervezte, hogy nemcsak a versenyzést fejezi be, de véget vet az életének is. Az eutanázia ugyanis legális Belgiumban. Marieke Vervoort két érmet nyert 2016-ban Rióban, az eutanázia mellett pedig most döntött.

A Guardian cikke felidézi, hogy Vervoort 2008-ban írta alá az eutanáziához szükséges papírokat. Azt mondta errõl, hogy megnyugtatta a tudat, hogy a saját kezében van a sorsa, hogy el tudja dönteni, mikor elég. És éppen ez hosszabbította meg az életét. Azt remélte, hogy az emberek nem gyilkosságként tekintenek az eutanáziára, hanem úgy, hogy éppen emiatt élnek tovább az emberek az öngyilkosság helyett. Szerinte csökkenne az öngyilkosságok száma, ha több országban is legális lenne az eutanázia