Kezdőlap   Csatlakozz hozzánk facebookon
Talán még több stadion kellene, hogy a magyar foci újra régi fényében tündököljön!  

Izgalmas meccs volt, csak éppen a végeredménynek nem örülünk, a magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re kikapott a Szlovákia elleni Eb-selejtezõn. Úgy tûnik, van olyan, amikor nem jön be a nõi megérzés, pedig a felvidékiek állítják, a magyar sport fényévekre van a szlováktól. Hiába a szlogen, hogy csak a szlovákokat oda-vissza, ez a sorsdöntõ meccs is úgy zárult, ahogy általában zárulni szokott.


Akármennyire is nehezen emészti meg az ember azt a rémisztõ gondolatot, hogy kérlelhetetlenül száguld a negyvenedik születésnapja felé, van ennek egy pozitív hozadéka is: átélt korábban annyi pofára esést, hogy már nem igazán éli bele magát semmibe.

Pedig, ha valaki úgy van a futballal, mint ahogy azt a legendás Liverpool-edzõ, Bill Shankly elõvezette, vagyis nem tudja félvállról venni, sokkal inkább élet-halál kérdésként kezeli, akkor egy olyan túlhájpolt párosítás láttán, mint amilyen a mindenkori magyar-szlovák meccs, nem tud nem arra gondolni, hogy ezt most meg kell nyerni.

Mielõtt azonban az agy elkezdené felvillantaná a képeket, hogyan is nézne ki egy gyõztes meccs utáni boldogságcunami, már be is húzza a kéziféket, hiszen erre a csatára lépten-nyomon rásütik a sorsdöntõ jelzõt,

aminek az elmúlt harmincvalahány év alapján számunkra nagyjából az a definíciója: iszonyatosan fontos mérkõzés, amelyre jól rákészülünk – aztán elbukjuk.

Akárhogy is gyõzködtem az agyam, egy idõ után a márciusi, nagyszombati idegenbeli meccs elõtt is elhittem, hogy nyerni fogunk, épp ezért most tényleg próbáltam tudatosan leszabályozni magam, a híreket elolvastam ugyan, de nem latolgattam az esélyeket, nem rakosgattam a neveket ide-oda a képzeletbeli mágnestáblán, nem kezdtem el matekozni, hogy ha három, netán egy pontot szerzünk, az hogyan is befolyásolja a továbbjutási esélyeinket.

Ez egy darabig jól is ment, aztán a meccs délelõttjén már azon vettem észre magam, hogy a buszon azon vacilláltam, a hátul ücsörgõ ötvenes fickó az esõvel szembeni védekezés vagy az esti ütközet miatt húzta a fejébe a Magyarország feliratú sapkáját, a Groupama Aréna felé metrózva pedig folyamatosan az embereket pásztáztam, hogy rájöjjek, kik tartanak velem együtt a helyszínre, naivan azt gondolva, mások is úgy vannak vele, itt kell lenniük, mert nem lehet ennél jobb hétfõ esti program.

Ehhez képest mindössze egyetlen utastársról tudtam egyértelmûen eldönteni, hogy a meccsre tart, nem volt nehéz kiszúrni, a sportlap és a barna kabátja alól kikandikáló piros meze elég gyorsan lebuktatta. Bezzeg az a 10-12 francia huszonéves mindenféle hülye meccs nélkül is tett róla, hogy jó estéjük legyen, ehhez elég volt két tálca sör, irigyeltem is õket rendesen.

A Nagyvárad téren aztán kiszúrtam magamnak egy párost, amelynek egyik tagja UEFA maffia feliratú pólót viselt, ez alapján ideális alanynak tûnt, hogy megossza a várakozásait a meccsrõl.

„Kicsit tartok a meccstõl a Montenegró elleni vereség miatt, azt nem igazán tudom hova tenni, de tudjuk be elterelõ hadmûveletnek. Ahogy jöttünk az autópályán, és láttuk a zászlókat a többi autóban, egybõl elkapott minket a hangulat. Nyíregyházára elég hosszú lesz a hazaút, már csak ezért is nyerni kell, de képesek is vagyunk rá. Hogy lesz-e fütyülés a szlovák himnusznál? Ez tuti, mondjuk én nem értek vele egyet, nem szabad lesüllyedni az õ szintjükre, Bukarestben is voltam, de nem álltam háttal a pályának a román himnusznál, pedig nem rokonszenvezem velük. Hiába fütyülünk, ha kikapunk, úgyhogy inkább szurkoljon mindenki, ahogy csak bír” – magyarázta Dani, és egybõl magunkra ismertünk, amikor elárulta, tíz éven át folyton úgy volt a vesztes meccs után, többet nem jön, aztán mégis mindig feltûnt, ha a válogatott játszott.

Még rajta is túltesz az a pécsi férfi, aki a barátaival érkezett, és azt mondja, 22 éve nem kezdõdött el nélküle hazai válogatott meccs, egyik társa pedig azzal bizonyítja elszántságát, hogy elárulja, 25 ezer forintot sem sajnált, hogy jegyhez jusson.

Szokták mondani, hogy a nõi megérzésnél nincs pontosabb elõrejelzés, ezt szem elõtt tartva érdeklõdünk egy Sárvárról érkezõ anya-lánya párosnál, hogy mire számítsunk, az anya óvatosabb fajta, azt mondja, nem biztos, hogy nyerünk, gyereke azonban ugyanazt érzi, mint a vb-ezüstérmes horvátok ellen, márpedig akkor elõre megmondta, hogy diadal lesz a vége. Nocsak!

Ha a lehetne a szurkolók közt divatdiktátort választani, akkor nálunk toronymagasan az a férfi a nyerne, aki a meccsre a piros kabát, fehér ing, zöld nyakkendõ összeállítást rakta össze, lehet, a jövõben az ultráknak is el kellene gondolkodniuk a fekete póló helyett egy hasonló dress code-on. A divatperceket másfél órával a kezdés elõtt a magyar-szlovák meccsek elmaradhatatlan kelléke, a Jan Slota kilétérõl érdeklõdõ rigmus töri meg, majd felhangzik egy másik örökzöld, a szar szlovákiázás, valahogy sejtettük, hogy ezeket nem ússzuk meg.

Az viszont annál kellemesebb meglepetés, mikor egy rég látott egyetemi baráttal fut össze az ember, aki a 65. születésnapját nemrég ünneplõ édesapját, valamint a válogatott meccsen most debütáló húgát is magával hozta, ha ehhez még hozzávesszük, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány is a nagy rangadó napján lett 55 éves, az már annyira tökéletes együttállás, hogy egyet kell értenünk Norbival, aki úgy gondolja, kapunk ugyan gólt, de lövünk is, mindjárt hármat.

Mivel a 10 millió szövetségi kapitány országa vagyunk, így a kezdõt látván muszáj szakmázni egy sort, ehhez egy Ajkáról érkezõ triót hívtuk segítségül.

Jó ez a felállás, Pátkai még beférne, de tudjuk, hogy sérüléssel bajlódik, Kleinheisler pedig majd megoldja helyette, õ akkor tud érvényesülni, ha van mellette egy okos játékos, és Nagy Ádám ilyen. Dzsudzsákot sokan bántják, de az a helyzet, hogy nincs jobb nála a posztján, ami egyben felfogható kritikának is, de a szíve mindig helyén van, ha pályára lép. Fegyelmezett játék és szerencse, ez kell a gyõzelemhez, viszont ha elhisszük, hogy jók vagyunk, akkor baj van

– mondja Tamás.

Szóba kerül az is, hogy milyen jó lett volna, ha már erre a meccsre elkészül az új Puskás-stadion, aminek hallatán csak bólogatni tudunk, mint ahogy azt is értékes gondolatnak tartjuk, amit a társaság másik, nevét inkább nem vállaló tagja dob be, miszerint elég lett volna ez az egy, szép nagy és jó drága új aréna az egész magyar futballnak.

Ha már stadion és sportpolitika, a fõbejárathoz érkezve éppen az ország legnagyobb futballrajongóját, Orbán Viktor miniszterelnököt pillantjuk meg, aki a Fehérvár sportigazgatójával, Kovács Zoltánnal diskurál, akit aztán lecserél a családjára, amikor megérkezik lánya, Ráhel, unokája, Alíz, valamint veje, Tiborcz István.

Késõbb befut egy másik Kovács Zoltán, Magyarország kormányzati kommunikációért felelõs államtitkára, Kövér László, az Országgyûlés elnöke, de feltûnik az olimpiai bajnok, egykori köztársasági elnök Schmitt Pál is, valamint több korábbi válogatott játékos, köztük Laczkó Zsolt, aki párjával, Görög Zitával érkezik.

„Nem szeretnék tippelni, mert sosem sül el jól. Itt belül tudom, milyen eredmény várható, de nem szeretném elárulni” – ezt már Világi Oszkár, a Dunaszerdahely csapatának tulajdonosa mondta, amikor próbáltuk kihúzni belõle a végeredményt.

Jóval bõbeszédûbb volt a szintén a Felvidékrõl érkezett Zsolt, aki elsõre meglepõdött, mikor elmondtam neki, melyik újságtól jöttem, majd amikor meggyõztem, hogy érdekel a véleménye, némi liberális lószarozás után belekezdett.

Remélem, hogy nyer ma a magyar csapat, még sosem voltam válogatott meccsen, de most csak azért jöttem ide. Nem tudom, ti itt mit gondoltok róla, de a Felvidék az nem a világ vége, nagyon más ott az élet, nehezebb, mint hinnéd. Most vagy soha érzés van bennem, az Eb-re kijutás nem érdekel, az érdekel, hogy verjük meg a szlovákokat. Nem, nem az év eseménye ez most nekem, hanem az évtized eseménye

– hadarta a palócságára büszke férfi.

A tartalmas felvezetés után a stadionba bejutva elõször arra csodálkoztunk rá, hogy a tábort vezénylõ elõénekes hangosítását a Sziget-fesztiválon is megirigyelnék, mivel szinte minden instrukcióját hallani lehetett jó messzirõl is, aztán gyönyörködtünk egy sort a szenzációs élõképen, amely Mátyás királynak és a fekete seregnek állított emléket, utalva arra, hogy az egységesen feketét öltõ ultrák úgy állnak a csapat mögött, mint ahogy Kinizsi Pál által is vezetett zsoldossereg támogatta az uralkodót.

A fekete helyett aztán a sárga lett a meccs színe, a spanyol bíró, Antonio Mateu Lahoz ugyanis bõszen kapkodta elõ a büntetõcédulát a farzsebébõl, magára haragítva ezzel a nézõket, a játékosokat és Rossit is. A magyar csapat belement a nyílt sisakos játékba, amibõl izgalmas meccs lett, de amennyire imádták a hazai drukkerek a két perc alatt két borzalmas lövést elengedõ Juraj Kuckát, úgy hörögtek Róbert Makra, aki nem szerzett magának új barátokat, amikor a gólja után a címert mutogatva hergelte a magyar tábort.

Már a meccs elõtt és közben is téma volt, hogy Dzsudzsák vajon mikor enged át egy ígéretes pontrúgást a pazar rúgótechnikával megáldott Szoboszlai Dominiknak, és amikor a második félidõben remek helyrõl végezhettünk el szabadrúgást, jött a „na most!” megérzés, mondtam is a mellettem ülõ Kele kollégának, hogy készítse a telefonját.

Akkor most már nyerjük is meg

– bújt elõ a telhetetlen énem, miután kiünnepeltük magunkat a gyönyörû gólunk után, persze, ahogy lenni szokott, alighogy kimondtam, már jött is a második szlovák dugó.

A balomon ülõ Farkasházy Tivadar egyre nehezebben viselte az általa csak magamutogatónak titulált bíró ténykedését, és Kleinheisler hibái miatt is több ízben kifakadt, a vereség után pedig feldúltan értékelt.

„Halál idegesek voltak a játékosaink a pályán, mert rájuk rakták a terhet mindenféle történelmi hülyeséggel. Nyugodtan kell focizni” – magyarázta, miközben a szlovák drukkerek a rohamrendõrök sorfala mögött csaptak nagy bulit a szektorukban, amelynek egyik felét felvidéki magyarok foglalták el.

A vendégek ünneplését látva valószínûleg sokak véleményét visszhangozta a 45 évesen még a Budapest-bajnokság másodosztályában focizgató Zoli, amikor azzal jött:

Kapjunk ki Andorrától, vagy bánom is én, Vietnámtól, de ne pont a szlovákoktól!

Szerinte Sallai és Szoboszlai volt a két legjobbunk, Dzsudzsákot viszont gyengének érezte, és úgy látta, az utolsó 20-25 percre elfogyott a szuflánk, nem tudtuk megindítani a mindent elsöprõ végsõ rohamot.

A kijáratnál a történelmi téli olimpiai aranyérmet nyerõ gyorskorcsolyázóba, Liu Shaolin Sándorba botlottunk bele, aki azt mondta, lelkesen jött a meccsre, a maga részérõl mindent meg is tett, amit egy szurkoló megtehet, hogy ne ez legyen a vége, de fáradtnak érezte a csapatot.

„Azért fel a fejjel, nincs itt a világ vége” – köszönt el optimizmusát megvillantva az idõsebbik Liu testvér.

Kalmár Zsoltnak nem lehetett könnyû a lelátóról végignéznie a meccset, a DAC csapatkapitánya térdmûtéten esett át, de biztosan sokszor átfutott a fején, milyen lett volna a társak között harcolni.

A csapat beleadott mindent, az elsõ félidõben jól játszottunk, a szlovákok egyszer jöttek el a kapunkig, de abból gólt szereztek. Az egyenlítés után úgy tûnt, mi vagyunk lendületben, erre megint õk találtak be. A horvátok azeri döntetlenjével még szorosabb lett a csoport, nincs más választásunk, pontot vagy pontokat kell elhoznunk a vb-ezüstérmestõl

– tekintett elõre a következõ feladatra Kalmár, aki azt mondta, biztos megkapja majd a beszólásokat a klubjában a vereség miatt, a visszatérését pedig szeptember végére tervezi.

A feljebb említett pécsi vagy nyíregyházi drukkerek lógó orral autózhattak haza, na de akkor mit mondjon a Felvidékrõl származó, de a családjával Angliában élõ Zsolt, akinek 400 fontjába, nagyjából 147 ezer forintjába került a túra, és az általa elfogadhatatlannak titulált eredmény mellett amiatt is pufogott egy sort, hogy nem tudott oda ülni, ahova akart, és kétszer kellett körbefutnia a stadiont, hogy legyen helye.

Egy szintén felvidéki testvérpár keményen kiosztotta a spanyol bírót, aki szerintük érthetetlenül szórta a lapokat, ráadásul jóval szigorúbban bánt a magyar focistákkal.

Rendezõ ország leszünk az Eb-n jövõre, hogy lehet így elhúzni bennünket? Jó, ne csak bírózzunk, ezt az esélyt két kézzel meg kellett volna ragadni. Szlovákiában meg fogjuk kapni ezt a vereséget, az orrunk alá dörgölik majd, megaláznak minket és a gyerekeinket is. Miért kell egy kis országtól félni? Lerítt a magyarokról, hogy félnek tõlük. Pedig minden sportban jobbak vagyunk, na jó, talán a hokiban nem. Na de itt minden nap világbajnokok születnek. Ezek után inkább vízilabdát fogok nézni, abban legalább verjük õket

– osztotta meg velünk Antal, a testvérpár vehemensebb tagja, aki saját bevallása szerint régebben védett a pozsonyi Slovanban.

A sport után a mindennapok problémáira terelte a szót, nem érti, miért nézi a magyar állam tétlenül, hogy a falujába tíz év alatt ötszáz szlovákot telepítettek be. Pedig amúgy jó véleménnyel van Orbánról, de bosszantónak tartja, hogy nem pirít oda a szlovákoknak:

„Most kapott a helyi óvoda 52 millió forintnak megfelelõ összeget felújításra. Tudod, mi ezzel a baj? Hogy oda 3 magyar és 42 szlovák gyerek jár! Jó, hogy adnak, csak már nincs kinek! Folyamatosan lakják be a tótok a Felvidéket, röhögve foglalják el, elég szar ezt megélni. Össze sem tudunk fogni, az a legnagyobb baj. Paraszt vagyok, hazamegyek és megfejem a három tehenemet, de a szlovákoknak nincs semmijük, mindent csak behoznak. Szoktam is mondani a haverjaimnak, hogy két héten belül éhen halnátok, ha ez nem lenne. Utálják a magyarokat, de közben irigyelnek is minket, mert nekik nincsenek ilyen fürdõik, stadionjaik és az utak is sokkal rosszabb állapotban vannak”.

A válogatottjuk viszont jelen állás szerint jobb, mint a miénk, hiába volt a szurkolói szlogen, miszerint csak a szlovákokat oda-vissza, a két meccsen egy pontot sem szereztünk ellenük.

A horvátoknak 10, nekünk és a szlovákoknak 9-9, a walesieknek 6 pontjuk van, Gareth Bale-ék négy, a többiek még három meccset vívnak.

Igaza volt Antalnak, ezt a lehetõséget nagyon meg kellett volna ragadni, és egy darabig még fájni fog, hogy nem sikerült. Pedig most még bele sem éltük magunkat.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Ez is érdekelhet:
                             
Ezek érdekelték olvasóinkat leginkább
Rengeteg a sérült, halálos áldozat is van - Buszkatasztrófa az M5-ösön
Rejtélyes, külföldi cég főnöke lesz Szijjártó Péter
Hogyan lett Tiborcz a legfiatalabb leggazdagabb?
Hosszú betegség után 47 évesen meghalt a magyar tévés
47 évesen, hosszan tartó betegség után elhunyt a magyar tévés producer, Marschall Péter. Marschall Péter a Paprika-Latino Stúdió cég tulajdonosa volt, producerként többek között olyan ...
  
Vonattal ütköző autó: egy gyerek is ült a kocsiban
Életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba mentőhelikopterrel azt a férfit, aki hétfőn autójával vonat elé hajtott a Nógrád megyei Szügyben. A vele utazó gyereket is kórházba sz...
  
Azonnal figyelmeztette Brüsszel Lukasenkát
Várhelyi Olivér is aránytalannak és elfogadhatatlannak nevezte a tüntetők elleni erőszakot a fehérorosz elnökválasztások éjszakáján. Ötven civil és 39 rendőr megsérült, összesen h...
  
1,8 milliárd forintért őrizhetik a Puskás Arénát
Aki elnyeri a feladatot, annak kinéz további két év hosszabbítás. Újabb, a Puskás Aréna működését biztosító közbeszerzést írt ki a Nemzeti Sportközpontok, ezúttal őrzés, rendezv...
  
Orbán szerint nincsenek veszélyben az uniós forrásaink
Magyarország az uniós mentőcsomagból és költségvetésből összesen mintegy 40,7 milliárd euró vissza nem térítendő támogatáshoz juthat, továbbá 10 milliárd euró hitelt vehet fel. A ...
  
Polt Péter nem vizsgálhatja a balatoni összefonódásokat
Polt Péter biztosan nem fogja firtatni, hogy van-e gazdasági összeférhetetlenség Szabadics Zoltán milliárdos vállalkozó és a Balatoni Hajózási Zrt. igazgatósági elnöke, valamint a Magya...
  
Vírus gyanú: nem rendel a pilisborosjenői háziorvos
Ózongenerátorral fertőtlenítik az orvosi rendelőt. Pilisborosjenő hivatalos Facebook-oldalán jelentette be a polgármester, hogy Kovács Levente háziorvosi rendelése koronavírus-fer...
  
Rendőrségen landoltak Vadai Ágnes kérdései
A képviselő a szlovén cégen keresztül beszerzett orvosi eszközökről kérdezte Polt Péter legfőbb ügyészt. Vadai Ágnes DK-s országgyűlési képviselő tett fel újabb kérdést a szlov...
  
Mészáros Lőrinc kölcsönadott saját magának egy focistát
Felcsútra igazol az eddig Eszéken focizó Antonio Mance, tehát Mészáros horvát fociklubjából Mészáros magyar fociklubjába kerül. A felcsúti Puskás Akadémia hivatalos honlapján jelente...
  
Megkérdezték, hol vannak vírusos gócpontok: továbbra is alaposan mossunk kezet
Hiába szerettük volna megtudni az Operatív törzstől, hogy hol vannak jelenleg Magyarországon koronavírusos gócpontok, vagy hogy hol fertőzödnek meg az újabb betegek, a válaszban csak álta...
  
Süli János több mint bruttó hatmillió forintot keres havonta
Három államtitkárnak pedig hivatali lakást is biztosítanak. A Miniszerelnöki Kormányiroda (MKI), a Miniszterelnöki Kabinetiroda és a Miniszterelnökség politikai vezetőinek juttatásairó...
  
Titkolják, hogy gratulált-e Orbán Viktor az újraválasztott Lukasenkának
Megkérdeztük a miniszterelnök hivatalát, de nem válaszoltak. Alekszandr Lukasenkát vasárnap ötödik alkalommal választották elnöknek, az ellenzék szerint csalással, Putyin és Erdogan m...
  
Szennyvízadatok: 4-10 napon belül növekedni fog a megbetegedések száma
Budapesten és Debrecenben is enyhén növekszik a koronavírus-örökítőanyag mennyisége a szennyvízben a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) augusztus második hetén végzett vizsgálata...
  
Kásler: nem tartjuk a távolságot, nem viseljük a maszkot
Az elmúlt napokban Magyarországon is növekedésnek indult a regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma. Vasárnap 43 új esetet jelentettek, amire május óta nem volt példa, hétfőn pedig ú...
  
Merkely Béla: Elérkeztünk a második hullám küszöbére
A Semmelweis Egyetem rektora szerint elérkeztünk az új típusú koronavírus második hullámának küszöbére. Merkely Béla azt írta, az előző hónapban a behurcolt esetek domináltak, ki le...
  
Rejtélyes, külföldi cég főnöke lesz Szijjártó Péter
A kormányhatározat szót sem ejt arról, mi szükség egy új állami cégre a külföldi vállalkozások résztulajdonainak megszerzéséhez. Az állam egy saját, zártkörűen működő részvén...
  
Hogyan lett Tiborcz a legfiatalabb leggazdagabb?
Simicskától a körözött szaúdi milliárdoson keresztül az adófizetőkig bezárólag sokak segítségérére rászorult a kormányfő saját lábán álló leányának férje, Tiborcz István, ...
  
Orbán a lányairól: saját erejükből boldogulnak
A miniszterelnök Facebook-oldalán rendre jelennek meg részletek a pénteki Kossuth Rádiós interjúkból. Most azt a részt vágták ki, ahol Orbán Viktor arról beszél, rengeteg gratulációt k...
  
Müller Cecília: jelentősen emelkedett a migrációs nyomás
A tavaszi visszaesést követően jelentősen emelkedett a migrációs nyomás a magyar-szerb határon - jelentette ki az országos rendőrfőkapitány-helyettes csütörtökön Röszkén, sajtótáj...
  
Végre kiderült, hogy jött a képbe a nyunyóka!
Müller Cecília felrobbantotta az internetet: mindenki nyunyókázik, és megosztja, náluk hogy hívják a gyerekük kedvenc alvós figuráját. Az országos tisztifőorvosból ugyanis az Operatív...
  
Rossz minőségű szájmaszkokra csapott le a NAV!
Több mint százezer rossz minőségű egészségügyi védőfelszerelést és más hamis terméket találtak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénzügyőrei egy szlovák kamionban az M1-es autó...
  
Budapest már készül - elkerülhetetlen a második hullám Karácsony szerint
Karácsony Gergely főpolgármester a legrosszabbra készül a friss koronavírus-adatok alapján. A főpolgármester úgy véli, a koronavírus-járvány második hullámát nem lehet elkerülni, a k...
  
Nem marad magányos Vajna Tímea - eddig nehezen nyitott más férfi felé
Most már biztosan nem marad magányos Vajna Tímea (37)! Párkapcsolata egyre jobban alakul Zoltánnal, aki még az Egyesült Államokba is követné szerelmét. Andy Vajna (†74) özvegye férje ha...
  
Fontos adatok jönnek a következő napokban
Több statisztikai adat is megjelenik a következő héten, közülük kiemelkedik a fogyasztói árindex júliusi adata és az idei második negyedéves bruttó hazai termék (GDP). Kedden közli a ...
  
Figyelem! - Megváltoztatja a hitelmoratórium szabályait a kormány
Megint a bankokon csattanhat az ostor. Figyelemre méltó üzenete volt a csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergelynek a hitelmoratórium alakulását illetően. Lapunk munkatársa kérdezte a min...
  
Pofátlanul elszálltak a balatoni szállások árai
„Az legyen a jelszó: több Balaton, kevesebb Adria” – jelentetti ki nemrég Orbán Viktor a Kossuth rádió interjújában. Csakhogy a Balaton árai mostanra jelentősen elszálltak, ezért egy...
  
Magyarországra költözik a szerb foci
A koronavírus-járvány miatt augusztusban és szeptemberben Magyarországon játszhatja hazai mérkőzéseit a szerb labdarúgó-válogatott, illetve az európai kupaporondon érdekelt szerb klubcsa...
  
Az M3-as elesett: Öt kilométeres a dugó
Az M0-s autóúton is közel egy órát kell várakozni az M1-es felé. Az M3-as autópályán, a főváros irányába az 55-ös Hatvan-nyugat csomópont közelében korábban baleset történt, for...
  
Lángolt egy pirotechnikai eszközökkel teli raktár Csepelen
Hatalmas robbanást akadályoztak meg a tűzoltók Budapesten. Kigyulladt egy raktár Csepelen, a Színesfém utcában hétfő hajnalban, ahol akkumulátorokat és pirotechnikai eszközöket tárolt...
  
Hongkong: elvitte a rendőrség az egyik ellenzéki lap tulajdonosát
A júniusban bevezetett nemzetbiztonsági törvény által bűncselekménynek minősített külföldiekkel való összejátszásra hivatkozva hétfőn a Hongkongban őrizetbe vették Jimmy Lai hongkon...
  
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum
Talán még több stadion kellene, hogy a magyar foci újra régi fényében tündököljön!
Izgalmas meccs volt, csak éppen a végeredménynek nem örülünk, a magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re kikapott a Szlovákia elleni Eb-selejtezõn. Úgy tûnik, van olyan, amikor nem jön be a nõi megérzés, pedig a felvidékiek állítják, a magyar sport fényévekre van a szlováktól. Hiába a szlogen, hogy csak a szlovákokat oda-vissza, ez a sorsdöntõ meccs is úgy zárult, ahogy általában zárulni szokott.


Akármennyire is nehezen emészti meg az ember azt a rémisztõ gondolatot, hogy kérlelhetetlenül száguld a negyvenedik születésnapja felé, van ennek egy pozitív hozadéka is: átélt korábban annyi pofára esést, hogy már nem igazán éli bele magát semmibe.

Pedig, ha valaki úgy van a futballal, mint ahogy azt a legendás Liverpool-edzõ, Bill Shankly elõvezette, vagyis nem tudja félvállról venni, sokkal inkább élet-halál kérdésként kezeli, akkor egy olyan túlhájpolt párosítás láttán, mint amilyen a mindenkori magyar-szlovák meccs, nem tud nem arra gondolni, hogy ezt most meg kell nyerni.

Mielõtt azonban az agy elkezdené felvillantaná a képeket, hogyan is nézne ki egy gyõztes meccs utáni boldogságcunami, már be is húzza a kéziféket, hiszen erre a csatára lépten-nyomon rásütik a sorsdöntõ jelzõt,

aminek az elmúlt harmincvalahány év alapján számunkra nagyjából az a definíciója: iszonyatosan fontos mérkõzés, amelyre jól rákészülünk – aztán elbukjuk.

Akárhogy is gyõzködtem az agyam, egy idõ után a márciusi, nagyszombati idegenbeli meccs elõtt is elhittem, hogy nyerni fogunk, épp ezért most tényleg próbáltam tudatosan leszabályozni magam, a híreket elolvastam ugyan, de nem latolgattam az esélyeket, nem rakosgattam a neveket ide-oda a képzeletbeli mágnestáblán, nem kezdtem el matekozni, hogy ha három, netán egy pontot szerzünk, az hogyan is befolyásolja a továbbjutási esélyeinket.

Ez egy darabig jól is ment, aztán a meccs délelõttjén már azon vettem észre magam, hogy a buszon azon vacilláltam, a hátul ücsörgõ ötvenes fickó az esõvel szembeni védekezés vagy az esti ütközet miatt húzta a fejébe a Magyarország feliratú sapkáját, a Groupama Aréna felé metrózva pedig folyamatosan az embereket pásztáztam, hogy rájöjjek, kik tartanak velem együtt a helyszínre, naivan azt gondolva, mások is úgy vannak vele, itt kell lenniük, mert nem lehet ennél jobb hétfõ esti program.

Ehhez képest mindössze egyetlen utastársról tudtam egyértelmûen eldönteni, hogy a meccsre tart, nem volt nehéz kiszúrni, a sportlap és a barna kabátja alól kikandikáló piros meze elég gyorsan lebuktatta. Bezzeg az a 10-12 francia huszonéves mindenféle hülye meccs nélkül is tett róla, hogy jó estéjük legyen, ehhez elég volt két tálca sör, irigyeltem is õket rendesen.

A Nagyvárad téren aztán kiszúrtam magamnak egy párost, amelynek egyik tagja UEFA maffia feliratú pólót viselt, ez alapján ideális alanynak tûnt, hogy megossza a várakozásait a meccsrõl.

„Kicsit tartok a meccstõl a Montenegró elleni vereség miatt, azt nem igazán tudom hova tenni, de tudjuk be elterelõ hadmûveletnek. Ahogy jöttünk az autópályán, és láttuk a zászlókat a többi autóban, egybõl elkapott minket a hangulat. Nyíregyházára elég hosszú lesz a hazaút, már csak ezért is nyerni kell, de képesek is vagyunk rá. Hogy lesz-e fütyülés a szlovák himnusznál? Ez tuti, mondjuk én nem értek vele egyet, nem szabad lesüllyedni az õ szintjükre, Bukarestben is voltam, de nem álltam háttal a pályának a román himnusznál, pedig nem rokonszenvezem velük. Hiába fütyülünk, ha kikapunk, úgyhogy inkább szurkoljon mindenki, ahogy csak bír” – magyarázta Dani, és egybõl magunkra ismertünk, amikor elárulta, tíz éven át folyton úgy volt a vesztes meccs után, többet nem jön, aztán mégis mindig feltûnt, ha a válogatott játszott.

Még rajta is túltesz az a pécsi férfi, aki a barátaival érkezett, és azt mondja, 22 éve nem kezdõdött el nélküle hazai válogatott meccs, egyik társa pedig azzal bizonyítja elszántságát, hogy elárulja, 25 ezer forintot sem sajnált, hogy jegyhez jusson.

Szokták mondani, hogy a nõi megérzésnél nincs pontosabb elõrejelzés, ezt szem elõtt tartva érdeklõdünk egy Sárvárról érkezõ anya-lánya párosnál, hogy mire számítsunk, az anya óvatosabb fajta, azt mondja, nem biztos, hogy nyerünk, gyereke azonban ugyanazt érzi, mint a vb-ezüstérmes horvátok ellen, márpedig akkor elõre megmondta, hogy diadal lesz a vége. Nocsak!

Ha a lehetne a szurkolók közt divatdiktátort választani, akkor nálunk toronymagasan az a férfi a nyerne, aki a meccsre a piros kabát, fehér ing, zöld nyakkendõ összeállítást rakta össze, lehet, a jövõben az ultráknak is el kellene gondolkodniuk a fekete póló helyett egy hasonló dress code-on. A divatperceket másfél órával a kezdés elõtt a magyar-szlovák meccsek elmaradhatatlan kelléke, a Jan Slota kilétérõl érdeklõdõ rigmus töri meg, majd felhangzik egy másik örökzöld, a szar szlovákiázás, valahogy sejtettük, hogy ezeket nem ússzuk meg.

Az viszont annál kellemesebb meglepetés, mikor egy rég látott egyetemi baráttal fut össze az ember, aki a 65. születésnapját nemrég ünneplõ édesapját, valamint a válogatott meccsen most debütáló húgát is magával hozta, ha ehhez még hozzávesszük, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány is a nagy rangadó napján lett 55 éves, az már annyira tökéletes együttállás, hogy egyet kell értenünk Norbival, aki úgy gondolja, kapunk ugyan gólt, de lövünk is, mindjárt hármat.

Mivel a 10 millió szövetségi kapitány országa vagyunk, így a kezdõt látván muszáj szakmázni egy sort, ehhez egy Ajkáról érkezõ triót hívtuk segítségül.

Jó ez a felállás, Pátkai még beférne, de tudjuk, hogy sérüléssel bajlódik, Kleinheisler pedig majd megoldja helyette, õ akkor tud érvényesülni, ha van mellette egy okos játékos, és Nagy Ádám ilyen. Dzsudzsákot sokan bántják, de az a helyzet, hogy nincs jobb nála a posztján, ami egyben felfogható kritikának is, de a szíve mindig helyén van, ha pályára lép. Fegyelmezett játék és szerencse, ez kell a gyõzelemhez, viszont ha elhisszük, hogy jók vagyunk, akkor baj van

– mondja Tamás.

Szóba kerül az is, hogy milyen jó lett volna, ha már erre a meccsre elkészül az új Puskás-stadion, aminek hallatán csak bólogatni tudunk, mint ahogy azt is értékes gondolatnak tartjuk, amit a társaság másik, nevét inkább nem vállaló tagja dob be, miszerint elég lett volna ez az egy, szép nagy és jó drága új aréna az egész magyar futballnak.

Ha már stadion és sportpolitika, a fõbejárathoz érkezve éppen az ország legnagyobb futballrajongóját, Orbán Viktor miniszterelnököt pillantjuk meg, aki a Fehérvár sportigazgatójával, Kovács Zoltánnal diskurál, akit aztán lecserél a családjára, amikor megérkezik lánya, Ráhel, unokája, Alíz, valamint veje, Tiborcz István.

Késõbb befut egy másik Kovács Zoltán, Magyarország kormányzati kommunikációért felelõs államtitkára, Kövér László, az Országgyûlés elnöke, de feltûnik az olimpiai bajnok, egykori köztársasági elnök Schmitt Pál is, valamint több korábbi válogatott játékos, köztük Laczkó Zsolt, aki párjával, Görög Zitával érkezik.

„Nem szeretnék tippelni, mert sosem sül el jól. Itt belül tudom, milyen eredmény várható, de nem szeretném elárulni” – ezt már Világi Oszkár, a Dunaszerdahely csapatának tulajdonosa mondta, amikor próbáltuk kihúzni belõle a végeredményt.

Jóval bõbeszédûbb volt a szintén a Felvidékrõl érkezett Zsolt, aki elsõre meglepõdött, mikor elmondtam neki, melyik újságtól jöttem, majd amikor meggyõztem, hogy érdekel a véleménye, némi liberális lószarozás után belekezdett.

Remélem, hogy nyer ma a magyar csapat, még sosem voltam válogatott meccsen, de most csak azért jöttem ide. Nem tudom, ti itt mit gondoltok róla, de a Felvidék az nem a világ vége, nagyon más ott az élet, nehezebb, mint hinnéd. Most vagy soha érzés van bennem, az Eb-re kijutás nem érdekel, az érdekel, hogy verjük meg a szlovákokat. Nem, nem az év eseménye ez most nekem, hanem az évtized eseménye

– hadarta a palócságára büszke férfi.

A tartalmas felvezetés után a stadionba bejutva elõször arra csodálkoztunk rá, hogy a tábort vezénylõ elõénekes hangosítását a Sziget-fesztiválon is megirigyelnék, mivel szinte minden instrukcióját hallani lehetett jó messzirõl is, aztán gyönyörködtünk egy sort a szenzációs élõképen, amely Mátyás királynak és a fekete seregnek állított emléket, utalva arra, hogy az egységesen feketét öltõ ultrák úgy állnak a csapat mögött, mint ahogy Kinizsi Pál által is vezetett zsoldossereg támogatta az uralkodót.

A fekete helyett aztán a sárga lett a meccs színe, a spanyol bíró, Antonio Mateu Lahoz ugyanis bõszen kapkodta elõ a büntetõcédulát a farzsebébõl, magára haragítva ezzel a nézõket, a játékosokat és Rossit is. A magyar csapat belement a nyílt sisakos játékba, amibõl izgalmas meccs lett, de amennyire imádták a hazai drukkerek a két perc alatt két borzalmas lövést elengedõ Juraj Kuckát, úgy hörögtek Róbert Makra, aki nem szerzett magának új barátokat, amikor a gólja után a címert mutogatva hergelte a magyar tábort.

Már a meccs elõtt és közben is téma volt, hogy Dzsudzsák vajon mikor enged át egy ígéretes pontrúgást a pazar rúgótechnikával megáldott Szoboszlai Dominiknak, és amikor a második félidõben remek helyrõl végezhettünk el szabadrúgást, jött a „na most!” megérzés, mondtam is a mellettem ülõ Kele kollégának, hogy készítse a telefonját.

Akkor most már nyerjük is meg

– bújt elõ a telhetetlen énem, miután kiünnepeltük magunkat a gyönyörû gólunk után, persze, ahogy lenni szokott, alighogy kimondtam, már jött is a második szlovák dugó.

A balomon ülõ Farkasházy Tivadar egyre nehezebben viselte az általa csak magamutogatónak titulált bíró ténykedését, és Kleinheisler hibái miatt is több ízben kifakadt, a vereség után pedig feldúltan értékelt.

„Halál idegesek voltak a játékosaink a pályán, mert rájuk rakták a terhet mindenféle történelmi hülyeséggel. Nyugodtan kell focizni” – magyarázta, miközben a szlovák drukkerek a rohamrendõrök sorfala mögött csaptak nagy bulit a szektorukban, amelynek egyik felét felvidéki magyarok foglalták el.

A vendégek ünneplését látva valószínûleg sokak véleményét visszhangozta a 45 évesen még a Budapest-bajnokság másodosztályában focizgató Zoli, amikor azzal jött:

Kapjunk ki Andorrától, vagy bánom is én, Vietnámtól, de ne pont a szlovákoktól!

Szerinte Sallai és Szoboszlai volt a két legjobbunk, Dzsudzsákot viszont gyengének érezte, és úgy látta, az utolsó 20-25 percre elfogyott a szuflánk, nem tudtuk megindítani a mindent elsöprõ végsõ rohamot.

A kijáratnál a történelmi téli olimpiai aranyérmet nyerõ gyorskorcsolyázóba, Liu Shaolin Sándorba botlottunk bele, aki azt mondta, lelkesen jött a meccsre, a maga részérõl mindent meg is tett, amit egy szurkoló megtehet, hogy ne ez legyen a vége, de fáradtnak érezte a csapatot.

„Azért fel a fejjel, nincs itt a világ vége” – köszönt el optimizmusát megvillantva az idõsebbik Liu testvér.

Kalmár Zsoltnak nem lehetett könnyû a lelátóról végignéznie a meccset, a DAC csapatkapitánya térdmûtéten esett át, de biztosan sokszor átfutott a fején, milyen lett volna a társak között harcolni.

A csapat beleadott mindent, az elsõ félidõben jól játszottunk, a szlovákok egyszer jöttek el a kapunkig, de abból gólt szereztek. Az egyenlítés után úgy tûnt, mi vagyunk lendületben, erre megint õk találtak be. A horvátok azeri döntetlenjével még szorosabb lett a csoport, nincs más választásunk, pontot vagy pontokat kell elhoznunk a vb-ezüstérmestõl

– tekintett elõre a következõ feladatra Kalmár, aki azt mondta, biztos megkapja majd a beszólásokat a klubjában a vereség miatt, a visszatérését pedig szeptember végére tervezi.

A feljebb említett pécsi vagy nyíregyházi drukkerek lógó orral autózhattak haza, na de akkor mit mondjon a Felvidékrõl származó, de a családjával Angliában élõ Zsolt, akinek 400 fontjába, nagyjából 147 ezer forintjába került a túra, és az általa elfogadhatatlannak titulált eredmény mellett amiatt is pufogott egy sort, hogy nem tudott oda ülni, ahova akart, és kétszer kellett körbefutnia a stadiont, hogy legyen helye.

Egy szintén felvidéki testvérpár keményen kiosztotta a spanyol bírót, aki szerintük érthetetlenül szórta a lapokat, ráadásul jóval szigorúbban bánt a magyar focistákkal.

Rendezõ ország leszünk az Eb-n jövõre, hogy lehet így elhúzni bennünket? Jó, ne csak bírózzunk, ezt az esélyt két kézzel meg kellett volna ragadni. Szlovákiában meg fogjuk kapni ezt a vereséget, az orrunk alá dörgölik majd, megaláznak minket és a gyerekeinket is. Miért kell egy kis országtól félni? Lerítt a magyarokról, hogy félnek tõlük. Pedig minden sportban jobbak vagyunk, na jó, talán a hokiban nem. Na de itt minden nap világbajnokok születnek. Ezek után inkább vízilabdát fogok nézni, abban legalább verjük õket

– osztotta meg velünk Antal, a testvérpár vehemensebb tagja, aki saját bevallása szerint régebben védett a pozsonyi Slovanban.

A sport után a mindennapok problémáira terelte a szót, nem érti, miért nézi a magyar állam tétlenül, hogy a falujába tíz év alatt ötszáz szlovákot telepítettek be. Pedig amúgy jó véleménnyel van Orbánról, de bosszantónak tartja, hogy nem pirít oda a szlovákoknak:

„Most kapott a helyi óvoda 52 millió forintnak megfelelõ összeget felújításra. Tudod, mi ezzel a baj? Hogy oda 3 magyar és 42 szlovák gyerek jár! Jó, hogy adnak, csak már nincs kinek! Folyamatosan lakják be a tótok a Felvidéket, röhögve foglalják el, elég szar ezt megélni. Össze sem tudunk fogni, az a legnagyobb baj. Paraszt vagyok, hazamegyek és megfejem a három tehenemet, de a szlovákoknak nincs semmijük, mindent csak behoznak. Szoktam is mondani a haverjaimnak, hogy két héten belül éhen halnátok, ha ez nem lenne. Utálják a magyarokat, de közben irigyelnek is minket, mert nekik nincsenek ilyen fürdõik, stadionjaik és az utak is sokkal rosszabb állapotban vannak”.

A válogatottjuk viszont jelen állás szerint jobb, mint a miénk, hiába volt a szurkolói szlogen, miszerint csak a szlovákokat oda-vissza, a két meccsen egy pontot sem szereztünk ellenük.

A horvátoknak 10, nekünk és a szlovákoknak 9-9, a walesieknek 6 pontjuk van, Gareth Bale-ék négy, a többiek még három meccset vívnak.

Igaza volt Antalnak, ezt a lehetõséget nagyon meg kellett volna ragadni, és egy darabig még fájni fog, hogy nem sikerült. Pedig most még bele sem éltük magunkat.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
Hosszú betegség után 47 évesen meghalt a magyar tévés
Vonattal ütköző autó: egy gyerek is ült a kocsiban
Azonnal figyelmeztette Brüsszel Lukasenkát
1,8 milliárd forintért őrizhetik a Puskás Arénát
Orbán szerint nincsenek veszélyben az uniós forrásaink
Polt Péter nem vizsgálhatja a balatoni összefonódásokat
Vírus gyanú: nem rendel a pilisborosjenői háziorvos
Rendőrségen landoltak Vadai Ágnes kérdései
Mészáros Lőrinc kölcsönadott saját magának egy focistát
Megkérdezték, hol vannak vírusos gócpontok: továbbra is alaposan mossunk kezet
Süli János több mint bruttó hatmillió forintot keres havonta
Titkolják, hogy gratulált-e Orbán Viktor az újraválasztott Lukasenkának
Szennyvízadatok: 4-10 napon belül növekedni fog a megbetegedések száma
Kásler: nem tartjuk a távolságot, nem viseljük a maszkot
Merkely Béla: Elérkeztünk a második hullám küszöbére
Rejtélyes, külföldi cég főnöke lesz Szijjártó Péter
Hogyan lett Tiborcz a legfiatalabb leggazdagabb?
Orbán a lányairól: saját erejükből boldogulnak
Müller Cecília: jelentősen emelkedett a migrációs nyomás
Végre kiderült, hogy jött a képbe a nyunyóka!
Rossz minőségű szájmaszkokra csapott le a NAV!
Budapest már készül - elkerülhetetlen a második hullám Karácsony szerint
Nem marad magányos Vajna Tímea - eddig nehezen nyitott más férfi felé
Fontos adatok jönnek a következő napokban
Figyelem! - Megváltoztatja a hitelmoratórium szabályait a kormány
Pofátlanul elszálltak a balatoni szállások árai
Magyarországra költözik a szerb foci
Az M3-as elesett: Öt kilométeres a dugó
Lángolt egy pirotechnikai eszközökkel teli raktár Csepelen
Hongkong: elvitte a rendőrség az egyik ellenzéki lap tulajdonosát
Képet posztolt a zsúfolt iskolai folyosóról, megbüntették érte
Egy tüntető meghalt de Lukasenka 80,23 százalékkal győzött
Nyugodjon le mindenki a p... gólyatáborok azok lesznek!!
Magyarország: Három beteg meghalt
Müller Cecília: az illegális migránsok megtagadják az együttműködést
Pénzügyminisztérium: júliusban nem érkezett uniós bevétel a költségvetésbe
A fészkéből kilógó madzagon akadt fenn egy gólya
Az ügyfélnek kerül pénzbe a Telenornál a rosszul sikerült csomagváltás
Mindenki karanténba került egy újfehértói rendezvény után
Azt terjesztette a magyar férfi hogy a vírus kamu, augusztus 5-én meghalt
Szörnyűség - Itt találták meg a férfi holttestét Érden
Rengeteg a sérült, halálos áldozat is van - Buszkatasztrófa az M5-ösön
THE POST
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - Impresszum